Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

vitéz Belényesi Heppes Aladár: Visszaemlékezés a Magyar Légierők 1944-es harcaira 40 év távlatából

Veszteségek:

32 hősi halott (két századparancsnok),

3 eltűnt,

18 sebesült (4 alkalmatlan, 4 még kórházban, 10 újra bevetve).

A hősi halottak, eltűntek és bevetésre alkalmatlanok száma 39, mely nagyjában egyenlő egy vadászosztály teljes rendszeresített repülőgépvezető létszámával.

1946 végén Ausztriában a Wörthi tó déli partján éltem, amikor levelet kaptam egy a tó északi partján élő volt német repülő őrnagytól, aki 1944-ben egy német propaganda alakulatnak volt a vezetője és júniusban Veszprémben a 101. vadász repülő osztálynál töltött két napot csoportjával, fényképeket és hangszalagokat készítve. — Tudatta velem, hogy a felvett filmeknek próbakópiái valahogy megmaradtak nála és szeretné nekem azokat átadni. Természetesen azonnal átcsónakáztam hozzá és egy fényképalbumba tettem a képeket. Ezt a 140 képes albumot most szeretettel ajánlom fel a Múzeumnak. Akkori dedikáló szavaim, — melyeket az albumba írtam, s melyek most 40 év után sem jellemezhetnék jobban az 1944-es magyar Légierők összes harcos egységeinek hőseit, — így hangzottak:

„Hősök emlékét őrzi e füzet, hősök emlékét, kik — elestek, élnek, vagy meghaltak azóta, — becsülettel, nemes harcban kockáztatták életüket a népek küzdelmében, kisebbnagyobb közösségük jólétének, haladásának, vagy csak szükségszerű életlehetőségük biztosítása védelmében.”

,,A barátot, vagy ellenséget nem ezek a hősök határozzák meg, hanem a történelem, — a földrajzi, gazdasági és népi viszonyok.”

,,E hősök egyszerű, de a nemesebb szereplői egy történelmi vajúdásnak, melyben ők nem láttak és nem követtek politikai célokat. Életük kockáztatásával, sokan annak feláldozásával, harcoltak hozzátartozóik, nemzetük puszta életéért: harcoltak nemesen egy szebb magyar jövendőért, harcoltak becsülettel a magyar zászlóért, melyet sem jó, sem rossz sorban el nem hagytak.”

Az ezred parancsnoka.

13