Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Gaál Gyula: Fehér kereszt és fehér csillag

jutott keresztül a csak homályosan látott bombázó köteléken, majd meredek zuhanással elhagyta a légteret. Tihany körül felvette a gépet, csökkentette a sebességet, majd néhány méterre az osztályparancsnokságtól szállt le a veszprémi repülőtéren. Tartalékgépbe ülve felszállt és elérve a harc színhelyét, kiadta a gyülekezési parancsot. Az osztály pilótái elkeseredett harcban álltak a többszörös túlerőben levő ellenséggel. Miután a Lightningek támadása felbomlasztotta a 3. századot, egyéni harcok alakultak ki. Az első harci bevetését végző Karátsonyi Mihály hadnagy elé váratlanul becsúszott egy kéttörzsű vadász. Karátsonyi mindennel lőtt, a nyomjelzők eltűntek a Lightning törzsében. Ezután gyorsan fejre állította a 109-est és függőleges zuhanással igyekezett kikerülni a fehércsillagos vadászok tömegéből. A fák magasságában repült Veszprém felé, amikor rádiójában hallotta Pászthy István hadnagy segítség kérését. Karátsonyi azonnal jelentkezett, de válasz már nem jött. Pászthy sebesülten ugrott a gépből, de ejtőernyője a zuhanó gépébe akadt és magával rántotta a mélybe. Karátsonyi ekkor hallotta Heppes parancsát a Balatonalmádi fölötti gyülekezésre. Emelkedés közben csatlakozott egy magányos fehérkeresztes géphez, mint később kiderült, Irányi főhadnagyhoz. Északnyugat felől egy Liberátor kötelék jelent meg előttük. Irányi és Karátsonyi rácsaptak a bombázókra, jól ültek a lövéseik. Irányi azonban hirtelen zuhanásba ment át, jelentvén, hogy gépe megsérült. A bombázó lövészek hosszú sorozatokat engedtek a két Me-109-es után. Irányi gépét alaposan összelőtték, bár repült, de teljesen harcképtelen volt. Végül is mindkét gép simán leszállt Veszprémben. (27)

A 3. századtól Bejczy főhadnagy és Mátyás őrmester lőttek le egy Lightninget. Debrődy hadnagy és Kovács Pál őrmester szintén egyet-egyet. Tóth Lajos hadnagy

Tóth Lajos és Szeverényi Kálmán hadnagyok 1943-ban a keleti fronton.

egy Thunderboltra jelentette be igényét. De a bevetés legeredményesebb pilótája a fiatal Lőrincz Mátyás szakaszvezető volt. Kőhalmi János főhadnagy rajával szállt fel és először a bombázókat támadták. Röviddel

rá hallotta parancsnokának hívását, akit négy Lightning támadott. Elöl magasabban észrevette a kéttörzsűektől üldözött 109-est. Kőhalmy meredeken kúszott fölfelé, de az ellenséges gépek a nyomában maradtak. A nappal a háta mögött Lőrincz megközelítette a mit sem sejtő ellenséget. Kétszáz méterről nyitott tüzet az utolsó Lightningre, melynek levált a szárnya és pörögve zuhant le. Társai semmit sem vettek észre. Lőrincz most nyugodtan beült a következő Lightning alá és a hasát vette célba. Ismét 200 méterről engedett bele egy sorozatot. Egy pillanat alatt kigyulladt. A harmadik amerikai pilóta már észrevett valamit, de Lőrincz már rajta volt, sorozata a jobb motort és a törzset találta. Ez is kigyulladt és lezuhant. Sajnos ez Kőhalmy főhadnagyot már nem mentette meg, a negyedik Lightning őt lőtte le. (28)

Heppes visszatértekor egyes gépek még támadták az ellenséget, de a kísérő vadászok a bombázók mellett maradtak. Az üzemanyag is fogytán volt, s így Heppes hazatérésre adott parancsot. A bevetés mérlege 5 hősi halott, egy súlyos és egy könnyebb sebesült, 10 gép elpusztult és 3 megrongálódott; ezzel szemben 10 Liberátor, 4 Lightning, egy Mustang és egy Thunderbolt lelövése igényeltetett. Kőhalmy főhadnagyot és Pászthy hadnagyon kívül Szittár és Boda szakaszvezetők haltak hősi halált, míg Bognár József főhadnagyot ejtőernyőn leereszkedőben ölték meg. Ezúttal az irányítás a kezdetben kielégítő volt, de nem a szétszóródás alatt. A harc közben kiadott azon parancs nem volt teljesíthető, amikor a pilótákat az ellenséges vadászok előli kitérésre és a bombázók elleni támadásra utasították.

Heppes őrnagy 11.03-kor négy géppel újra felszállt, amikor egy magányos Liberátort jelentettek. Ezt azonban nem sikerült megtalálni.

A következő öt napon át a bombázó bevetések szüneteltek s az ezt követő négy nap folyamán déleurópai célokat támadott a 15. légihadsereg. Június 26-án azonban 677 négymotoros bombázó hagyta el az olaszországi támaszpontokat Bécs körüli célok bombázására. (21) A 101. osztályt 08.30-kor riasztották és 30 Me-109-es szállt fel Heppes őrnagy vezetésével. Az időjárás derült, tiszta volt. Az alakulatot Győr fölé irányították, hogy ott német egységekkel egyesüljön. A magyar vadászok 08.57-kor érték el a kijelölt légteret 7000 méteren, de ott németeket nem találtak. Viszont hat perccel később három ellenséges bombázó kötelék tűnt fel a várostól délnyugatra északkeleti irányba repülve, az osztállyal egy magasságban. Heppes helyzetmegítélése szerint a németekkel egyesülni már nem lehetett, mert az amerikaiak éket vertek közéjük s így a kísérő vadászok érkezése előtti, meglepetésszerű támadás biztosíthatja a legjobb eredményt. Heppes kiadta a parancsot és megtámadta a legközelebbi laza, mintegy 90 gépből álló csoportot.

Az ellenséges vadászok gyors beavatkozása folytán azonban két század lemaradt és így csupán Heppes és az Irányi vezette 1. század támadott. Heppes a bombázó alakulat szélső gépét vette célba és egy hosszú sorozattal törzsközéptől lőtte végig, a jobbszárnyon és annak motorjain folytatva. Mialatt emelkedő fordulóval levált, a Liberátor szárnyából és motorjaiból lángnyelvek és füst tört elő. Egy 180 fokos fordulóval befejezvén a leválást, Heppes most egy kötelékből lemaradt,

39