Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

vitéz Pályi György: A letkési ütközet

A SZENTLÁSZLO hadosztály repülő LÖVÉSZÉI A LETKÉSI ÜTKÖZET A Légierők állományából alakult repülő lövész ezredet 1944. decem­ber 20-án Székesfehérvár területéről gépkocsi szállítással az Ipolyságra (Letkés község) irányították, hogy a Börzsönyből kifejlődő szovjet táma­dást megállítsa. Letkés kis falu az Ipoly K-i partján. Jelentőségét a raj­ta keresztül vezető műút és a nagy­teljesítményű híd adta meg. A helyzet tisztázatlan volt. A Garam felső folyásánál egy német páncélos hadtest (3 hadosztály) volt a 6. szov­jet páncélos hadsereg gyűrűjében. A Börzsöny és a Duna közti keskeny sávban az Altorjai csoport (2. magyar páncélos hadosztály lehar­colt részei) vívott elkeseredett harco­kat. A helyzetet súlyosbította, hogy az ott harcoló német Dirlewanger S.S. dandár egész zászlóaljai álltak át a szovjethez. A Börzsönyben elő­regyülekező szovjet erő federítetlen volt. Ma már ismeretes, hogy ott a 27. szovjet gárda hadsereg gyüleke­zett, hogy az Ipolyságon keresztül a 6. szovjet páncélos hadsereggel együtt a Kisalföldre kijutva, kezükbe kerítsék a Duna hidakat egészen Po­­zsonyig. A Szt. László hadosztályból első­nek beérkező (Csepel-szigetről, le­harcolt ejtőernyős zászlóalja, pk. Sana szds.,) a hídon keresztül veze­tett merész rohammal meglepi az ott gyülekező szovjet erőket. Visszaszo­rította azokat Lelédhídi puszta és Gallyastető vonalába. December 21-én a hajnali órákban érkeznek be a repülő lövész ezred I. zlj-nak ré­szei (pk. Pályi szds.)» Letkésre. 21 órakor Pályi százados parancsot kap az ezredparancsnokságtól (ezredpa­­rancsnokság Ipolyszalkán, ezredpa­rancsnok Heinrich István alez.) a hídfő átvételére és annak kiszélesíté­sére K en Lelédhídi puszta és Galy­­lyastető, E-on a 105-ös kápolna vo­naláig. A hajnali világosodáskor beérkező 1. század parancsnokkal, Ősze fő­hadnaggyal és a 2. szd. parancsno­kával, Hadnagy szds-sal már szemre­­vételeztettem az eje. zászlóalj védő­körletét. Tehát a parancskiadással nem volt problémám. A zászlóaljam tűzkeresztségére készültünk ezzel az vitéz PÁLYI GYÖRGY SZKV. SZDS. vitéz Pályi György szkv. szds. a repülő lövészezred utolsó parancsnoka éjjeli támadással. Ez nagy gyakorla­tot és főleg harckészséget kíván. Az utóbbiban nem volt hiány. A harci kedv nem hiányzott az emberekből. 21.30 órakor Letkés K-en kiadtam a támadási parancsot. A 2. szd. megerősítve egy géppuskás szakasz­­szal támad, jobbszárnyával a műút­ra támaszkodva és elfoglalja Leléd­hídi puszta és Gallyastető vonalát. Az 1. század megerősítve egy gép­puskás szakasszal, elfoglalja a 105-ös kápolna területét. Tartalék a 3. szá­zad (Latkóczy szds.), a 2. szd. mö­gött. Az aknavető szakasz tüzelő ál­lása a templom kertjében volt, ahol eddig már beásta magát. Segélyhe­lyünk Letkés K-en a határőr lakta­nyában volt. Számoltam harckocsi támadással, így a páncélököllel fel­szerelt szakaszt (pk. Szabó hdgy.) a műút két oldalán a 2. szd. mögé ren­deltem. Magam harcálláspontja a támadás megindulása idejében Let­kés K; ha a támadás tért nyert, Letkés puszta. Távbeszélő vonalat a támadás megindulásakor azonnal ki kell építeni. A támadás megindulá­sának időpontját 23 óra 30 percre adtam meg. Kiadtam azonkívül a parancsot, hogy a támadást tűz-elő­­készítés nélkül, csendben kell végre­hajtani. A teljes csendben végrehajtott tá­madás meglepte az oroszokat. A szá­zadok különösebb ellenállás nélkül a megadott területeket elfoglalták. Veszteségem egy halott volt. A haj­nali órákat az éjszakai támadásnál összekeveredett kötelékek rendezésé­vel töltöttük. Az emberek boldogok, jókedvűek és bizakodók voltak. Örültek az első sikernek. Én úgy ítéltem meg, hogy ezeket a kezdeti sikereket annak lehet köszön­ni, hogy az éjszakai támadás az oro­szokat meglepte és a Börzsönybe fel­vonuló szovjet erők a felvonulásukat még nem fejezték be. A kora délelőt­ti órákban a Gallyastető állásait el­lenőriztem, amikor jelentették, hogy két német harckocsi érkezett a völgy­be és egy német tiszt a védőkörlet pa­rancsnokát keresi. Közben a harcko­csik feljöttek az első vonal mögé és egy idősebb német tiszt helyzettájé­koztatást kért. Láthatólag nagyon meg volt elégedve az elért eredmény­nyel. Kezet adott és elment. Utána hívott fel az ezredparancsnok, Hein­rich alezredes és közölte, hogy a LXXII. német hadtest parancsnoka volt a látogatóm. A déli órákban a szovjet nyomás már érezhetővé vált. A szovjet ellen­­támadás megindult, igen erős akna­vetőtűz kíséretében (amelyik a moz­gást lehetetlenné tette), mind az 1., mind a 2. szd. védőkörlete ellen. Az erős aknavetőtűzből arra következte­tek, hogy nagy szovjet erők vannak előttünk. Az én négy aknavetőm de­rekasan dolgozik, de ez semmi a szovjetéhez képest. Az erős aknavető­tűz a 2. századdal az összeköttetést megszakítja. Ősze fhdgy. jelenti, hogy nála a szovjet erők áttörtek. Kezd meleg lenni a helyzet. A tarta­lékot, a Latkóczy századot ellentá­madásra rendelem. A még rendelke­zésemre álló két géppuskás szakasz­­szal reteszállást vétetek fel Letkés K- en és É-on. Számolok azzal, hogy mindkét oldalon a faluig nyerhet tért a szovjet támadás. Meleg a hely­zet. Egy sebesült a Hadnagy század-11

Next

/
Thumbnails
Contents