Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Pilótakiképzés a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alapnál
Д HORTHY turns nimm ALAP MPÜLŐ Pilótakiképzés a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alapnál Rövid repülő pályafutásom felejthetetlen és legszebb három hónapjára, az elsőfokú pilóta kiképzésemre próbálok visszaemlékezni, ami talán nem is olyan nehéz feladat, hiszen a szépet és a jót az ember nehezen, vagy soha nem felejti el. Harmincnyolc esztendő múlt el azóta. Mindazoknak, akik ezt lehetővé tették nekem és nagy-nagy türelemmel, szakértelemmel oktattak, azonkívül a Repülő Akadémia utolsó évfolyam 109 lelkes növendékének akik mind átestek ezen a pilóta kiképzésen, szeretnék örök emléket állítani Repülő Múzeumunk 1982-es évkönyvében. Cikkemhez a legnagyobb segítséget Kováts Sándor, a BESZKART repülő szakosztályának vezetője, főoktatója adta, fénykép és írás anyaggal. Rajta kívül Szabó István és Demény Aladár volt évfolyamtársaimnak is ezúton mondok köszönetét segítségükért. Hurrá! Megvalósult ifjúságom rég óhajtott vágya: felvettek a Replő Akadémiára. 1944 júniusában megérkezett a várva-várt jó hír, hogy azonnal vonuljak be a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap Beszkárt kiképző keretéhez, Mátyásföldre. Meg kell hogy említsem itt, a Horthy Alap 1939-ben kezdte működését az ország különböző részein levő repülőtereken. A kiképző keretek sok-sok kiváló tiszti és legénységi állományú pilótának adták meg a kezdő lökést az elsőfokú motoros kiképzésen keresztül. A kiképző keretek vezetői a kövtkezők voltak: KASSÁN: Kaltenbach Henrik főoktató, Széles Géza, Niezgoszki István oktatók és Tomacsek Jenő főszerelő. SZEGEDEN (Algyő): dr. Walter Tibor főoktató, Makra Zsolt, Tóth Mátyás oktatók és Lőrinc István főszerelő. PÉCSETT: Reibner Antal főoktató, Kovács Elek, Varga Gyula oktatók és Topái József főszerelő. 8 DEBRECENBEN: dr. Stepper Károly főoktató, Petres István, Orbán József oktatók és Nagy Árpád főszerelő. BUDAPESTEN: MŰEGYETEMI SPORTREPÜLŐ EGYESÜLET: Vadas László főoktató, Takátsy Tibor, Jancsó Endre, Dicsőfi József, Szokolay András, Hild Károly oktatók és Tóth Gyula főszerelő. BUDAPEST SPORTREPÜLŐ EGYESÜLET: Majoros János főoktató, Nagy Tibor, Biró-Fancen Bertalan, Rakitai Dezső, Kőszegi Gyula, Orsich Nándor, Czillei Géza oktatók és Horváth Lajos főszerelő. BESZKÁRT SPORTREPÜLŐ EGYESÜLET: Kováts Sándor főoktató, Bánhidi Antal, Stifter János, Szilas Tibor, Reiber János, Pintér József, Németh Lajos oktatók és Csatáry Lajos főszerelő. A fenti névsor az évek múltával sokat változott, jómagam csupán a Beszkárt 1944-es kiképző keretét tudom felsorolni, mert ott kaptam kiképzést: Kováts Sándor felügyelő, Kiss Endre és Hambalkó Géza segédfelügyelők, Szántosi János oktató, Csatári Lajos, majd később Pintér József főszerelők, Rajczy József és Ribinszky szerelők. A mátyásföldi repülőtér akkori parancsnoka vitéz Csekme Béla rep. őrnagy volt. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a Beszkárt kiképző keretéhez, a mátyásföldi repülőtérre kaptam beosztást. A bombázások és a fenyegető üzemanyag hiány ellenére is teljes kiképzést kaptunk. Amikor mi befejeztük a kiképzést, még más keretektől is hoztak növendékeket, akik azután ott folytatták kiképzésüket. Sokan közülünk hadapród iskolások, sokan pedig a középiskolai érettségi után lettek a Beszkárt kiképző keretéhez beosztva, összesen 35-en voltunk. Röviden úgy jellemezném a gárdát, hogy csupa lelkes, mindenre képes ifjú, akik a rövid három hónapos kiképzés alatt olyan változáson mentek keresztül, amit nem hiszek, hogy a repülésen kívül más valamin keresztül is el lehetne érni. A nevelést, a nevelőnek neveltje meghódításával kell kezdeni és ha bizalmát is megszerezte, a többi már szinte magától megy, és ez pontosan így volt a mi keretünknél. A mátyásföldi tenisz klub épületében voltunk elszállásolva. Emeletes ágyakon aludtunk egy nagy hálóteremben. Szabadfoglalkozás alatt szívesen gyönyörködtünk a klub csinos lánytagjainak tenisz-mérkőzéseiben. Néha még nekünk is volt alkalmunk kisegítő játékos szerepét betölteni és ez ellen mi sohasem tiltakoztunk. Az élelmezés saját konyhánkról történt, ami ízletes és bőséges volt. Az ételeket gyakorlott szakácsné készítette magyarosan és változatosan. A napi foglalkozás a 6 órai ébresztővel kezdődött, csuklógyakorlattal folytatódott, tisztálkodás után bebújtunk az “overall”-ba, fejünkbe nyomtuk a “haube”-t, a “gáglival” és nagy nótázással kivonultunk a kb. 2 km-re levő repülőtérre. Ha visszagondolok a nótákra, hogy csak egy néhányat említsek: Pilóta gyerek sohse kesereg, avagy, Nem hitted el babám, hogy repülő vagyok, azután, Mi kell a repülőnek, nem más, mint asszony ajka... stb. Állítom, hogy egy amerikai gyalogos század éneklése dünnyögésnek tűnt volna a mi 35- ünk hangorkánja mellett. (Meg kell jegyeznem, hogy 25 éve élek az USA- ban, de amerikai katonákat még nem hallottam énekelni.) Reggeli után 7 órakor volt az eligazítás, utána a repülés következett. Az oktatók a szerelőkkel berepülték a gépeket és elkezdődött az oktatás. Tanuló gépeink a kiváló Bücker 131-es iskolagépek voltak, 105 LE Hirth motorokkal. Hogy milyen kiváló iskola- és gyakorló gép volt a Bücker Jungmann, azt a száraz műszaki adatok jellemzése nélkül csupán úgy domboríthatom ki, hogy a háború után a csehek lekopírozták és
