Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Szakvélemény a Savoia SM-75 eje. szállítógépről
járni. Megtalálom azokat, akik már átúsztak. A ruhámat is megtalálom, majd a csizmámat is. Embereim vagy pucéron fekszenek az ágyakban, vagy pokrócokba csavarva ülnek a tűz mellett. A háziak nagy szeretettel szárítják vizes ruháinkat. De jó is magyarok között lenni ebben a szerencsétlenségben. Jelentik, hogy Ősze főhadnagy úr belefulladt a folyóba. Feri nem akart úszni. Felállt a tutajra, géppisztollyal a nyakában. Elvesztette az egyensúlyát, beleesett a vízbe és elmerült. Fiatal felesége volt. Másállapotban volt. Feri gyereke már árvaságra jutott az anyja méhében. Komisz sors. Dél felé mind megérkeztek. 70 főnyi legénység és két tiszt maradt meg. Szekereket kerítek és megtömetem azokat szalmával. A sebesülteket és a betegeket ezekkel Komáromba irányítom. Estefelé előkerült egy őrmester a második zászlóaljból. Ők is megkísérelték a kitörést, de az oroszok visszavetették őket. Egy szakaszra való egészséges emberünk maradt. Mátrai Karcsival ketten vagyunk tisztek. Berendezkedtünk védelemre. Erős aknázást kezdenek az oroszok. Valószínűleg partot akarnak váltani. A hadosztálytól parancs érkezik, távbeszélőn. Kórházba parancsolnak, mert fagyásaim veszélyesek. Nem hagyhatom az embereimet. Jelentem, hogy nem megyek. Karcsival beszélgetünk. Nekünk szerencsénk volt. Az áttörésünk sikerült. A második zászlóalj felmorzsolódott. Az ezredparancsnok, Heinrich István alezredes elesett. Rövidesen, mint rangidős zászlóalj parancsnok, én lettem az ezred parancsnoka. Ennek a lövész ezrednek a maradványaival harcoltam a háború végéig. Mint egykori bakatiszt, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatom a repülő legénység földi harcokban való helytállásáról. A mindenre vállalkozó repülő szellem, az egymás iránt érzett önfeláldozó bajtársiasság, a magyar katonaerények legszebb példáit produkálta a vesztes háború végnapjaiban. Mint parancsnok, mint bajtárs, mint magyar ember, most, négy évtized után is hálával tartozom és hálásan mondok köszönetét beosztottjaimnak a bizalmukért és a ragaszkodásukért. SZAKVÉLEMÉNY A SAVOIA SM-75 EJE. SZÁLLÍTÓGÉPRŐL MAJOROS JÁNOS ...Mindkettőt, Kelemen Kaját és Bertalan Árpádot személyesen ismertem. Kajához baráti kapcsolatok fűztek. Kiváló pilóta volt, kitűnően repült. Nagyon kedveltem szókimondó természete miatt. A SM-75-el kapcsolatban, valahányszor összejöttünk, mindig megegyeztünk valami becsmérlő jelzőben. Véleményeink erről a gépről teljesen megegyeztek. Nem kétséges, korszerű gép volt, utazó sebességével verte a többi korabeli típusokat. Egy nagyon kifogásolható jellegzetességgel rendelkezett, dinamikailag nem volt stabil. Ha az ember beállította a "teknőt" egy bizonyos magasságban utazó sebességre és kitrimmelte, akkor a gépnek jó időben eleresztett kormánynyal kellett volna tartani az irányt és a magasságot. Ehelyett mit produkált a SM-75? Először lassan leadta fejét, magasságot vesztve lemerüLt, majd az enyhe hullám után megint emelkedésbe kezdett. Alighogy megközelítette az eredeti magasságát, amire be volt állítva, megint lemerült, de most nagyobb hullámot írt le, vagyis a kereszttengely körüli hullámmozgás mindig nagyobb amplitúdókat írt le, lassú magasság vesztéssel. Ez a jelenség — hullám mozgás a kereszt tengely körül — dinamikus instabilitás néven ismeretes. A gép ahelyett, hogy horizonton repülne eleresztett kormánnyal, egyre növekvő kereszt tengely körüli lengő mozgásba kezd. A tervező szakértők szerint ezt a karakterisztikumot, a szárny profil, a fessztávolság és a törzshossz viszonyának együttes hatása okozza. A SM-75-nek szemmelláthatóan rövidebb törzshossza volt a hasonló kategóriában lévő gépeknél. Mivel erről a fura dologról többször beszélgettünk, Kaja nagyon jól tudta ezt és vakolásnál (felhőben való műszerrepülés) elég kellemetlen tapasztalatokat szerzett. De megemlítette, hogy az egyedüli jó dolog a Savoian a kormányra szerelt, érzékeny hidraulikus trimmelő billentyű, amire a gép rögtön reagál és soha nincs vele baj, szemben a 84 többi mechanikus megoldással, ahol vagy kurblizni kell, vagy emeltyűket kell mozgatni. Amikor engem a szerencsétlenség híre elért, nekiláttam a privát úton való adatgyűjtéshez, aminek alapján a következő konklúziót vontam le: Bertalan Árpád pilótája Kaja volt, akivel rendszerint mindent megbeszélt. Az együttes sikeres volt és remekül ment minden. Bertalannak minden gondolata az ejtőernyős alakulat kifejlesztése volt. A repülési részt Kajára hagyta. így Berta-Magyar kir. honv. eje. legénységi csapat és teljesítmény jelvény. lannak, nem hiszem, hogy alapos ismerete volt a különböző terhelési módokról, amit a súlyponthoz való geometriai viszony határoz meg. Tény az, hogy azon a napon, amikor lezuhantak, Bertalan tervezett egy nagyobb szabású kombinált akciót, egy oldalkocsis Méray motorkerékpárt is le akart dobni ejtőernyővel. Az adatforrás szerint, ezt nem mondta meg előre Kajának, mert tartott az ellenvetéstől. Ehelyett a "fait accompli" módját választotta: kivitette a motorkerékpárt az embereivel együtt a repülőtérre. Kaja először ügyet sem vetett a motorkerékpárra. Megbeszélte Bertalannal a bevetési tervet: célterület, magasság, stb., ami után Bertalan utasította az embereit a beszállási rendre; először a hajózó személyzet, aztán az ejtőernyősök, utóljára pedig tegyék be a Mérayt és ellenőrizzék, hogy az ajtót jól be lehet-e zárni. Amikor Kaja ezt látta, kitört belőle a méreg: "Hogy gondolod Árpád, hogy én ebbe belemegyek, ez tiszta öngyilkosság, így farok ne-