Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Tanulmány ismertetés

ejtőernyősök előnyomulását látva, a támadásban mint második lépcső résztvett; betörésünk után azt a feladatot kapta, hogy a hadizsákmányt és a foglyokat szedje össze, irányítsa Volóc-ra majd kövesse az üldöző balszárnyat második lépcsőben.

Ebben a támadásban kevesebb, mint 10 halottat vesztettünk; az orosz veszteség tetemes volt. Több mint 80 foglyot ejtettünk, az orosz zlj. pk. és 2 századparancsnok elesett. Egy aknavetőt és 18 sorozat tűzfegyvert (golyószórót, számos géppisztolyt) zsákmányoltunk. Ez az orosz zlj. ütőképességét nagyrészben elvesztette. Nagy segítségünkre volt az elfogott ukrán zlj. írnok őrmestere, aki a harchelyzetről és orosz alakulatokról tájékoztatott. Sávúnkban 2 orosz ezred volt bevetve Volóc elfoglalására. Tehát tudtuk, hogy ez a visszavetett zlj. egy hatszoros túlerőben lévő orosz erő első lépcsője.

Szürkület beálltával az üldözést abbahagyva, a két élszázad támpontszerűen védelembe ment kb. 1 km előnyomulás után. Aznap éjjel kaptam parancsot rádión személyesen a hdt. vkf-től, hogy volóci csoportommal folytassam a támadást és kb. 2 km-es sávomból "legyezőszerűen" előretörve támadjak, vessem vissza az orosz erőket 6 km-es sávban! Ellenvetésemre, hogy a feladat, tekintetbe véve a velünk szemben álló orosz túlerőt, lehetetlen és katasztrófális következményekkel járhat, azt a választ kaptam, hogy a hdt. a helyzettel tisztában van, eredményt nem várnak, mert ez a támadás lényegében csak "színlelt támadás". Nem sikerült a hdt. vkf-et rábírnom, hogy a parancstól elálljon. A támadás időpontja, másnap, október 6-án reggelben volt megállapítva.

Születésnapom volt; a vezetőorvosomtól elbúcsúztam azzal, hogy esetleg még találkozunk. A támadási tervet "lelépcsőztem", mert meg voltam győződve, hogy az orosz tartalékok felvonultak és óriási tűzfölénnyel állunk szemben. Ilyen körülmények között a támadás, méghozzá emelkedő terepen, öngyilkossági kísérletnek számított. Szerencsétlenségünkre az előretolt balszárny század körzetében, ahol harcálláspontom is volt, a támadás megindulása után pár perccel, a

ködtakaró hirtelen felszakadt, és mielőtt a látás hiánya miatt aránylag tömött alakzatok szétszóródhattak volna, hatalmas összevont aknavető tűzcsapásba kerültünk. Az oroszok előző este pár lövéssel belőtték magukat, de nem tettek kárt, mert be voltunk ásva. Percek alatt a nyílt terepen súlyos veszteségeket szenvedtünk; ugyanakkor az orosz támadás megindult. Magam könnyen, századparancsnokom súlyosan megsebesült, a tüzérfigyelő tiszt elesett, a tüzér rádiót és az én rádiómat telitalálat érte; elesett a segélyhely orvosa, a kerékpáros szakasz parancsnoka, két szakaszparancsnok, a hegyi század parancsnoka. Elrendeltem a század visszavonulását az előző napi betörési pontra, védőállásba és a támadást az egész arcvonalon beszüntettem. Magam két és fél óra múlva, az utolsó utóvéd golyószóróval vonultam vissza, gyalogsági és géppuska tűz alatt.

Abban a védőállásban, ahonnan előző nap az oroszt kivertük, támpontszerű védelembe mentünk. Jobb szárny-századom elszigetelt helyzetben, Kanorától északkeletre, Kovács fhgy. kimagasló vezetése alatt az elkövetkező napokban megújult orosz támadásokkal szemben kiválóan megállotta helyét.

Okt. 7-én, du. 2 óra tájban az előretört orosz erők Vezérszállási bázisomtól elvágtak. Szerencsére reggel kaptam meg a hdt. visszavonásra szóló parancsát, amelyben továbbra is Volóc védelmére rendeltek, és a Zánkán való ellátóoszlophoz utaltak. Azonnali helyzettájékozódás azt eredményezte, hogy gyalogsági lőszeren kívül és bizonyos élelmiszereken kívül se kenyér, se dohány, se kézigránát, se géppisztoly, se aknalőszer nincs! Azonnal intézkedtem 2 heti harchoz szükséges anyagi ellátásnak Volócra, gépkocsin való elszállítására. Szerencsénkre, ez a szállítmány kirakodott mielőtt a műútat az oroszok elvágták. A következő napokban, a Volóc előtti arcvonal aránylag csendes volt, attól eltekintve, hogy állandóan szórványos akna és páncéltörő tűz alatt álltunk. Volócon Ugrón szds., a híradó szd. parancsnoka látta el a hdt-el való hírszolgálatot és mint arcvonal mögötti tiszt, az ellátás és hírszolgálat terén kiváló szolgálatot teljesített. A

80

hegyi századot az arcvonal kitöltésére elosztottam. Magam "ütközet harcálláspont"-ot létesítettem egy szűkebb törzzsel a középszd. pk. (Juhász fdgy.) harcálláspontján, miután ez a támpont volt Volóc védelmének a kulcsa. Következő napokban több támadási kísérletét a jobb szárnyon a Kovács fhgy. vezetése alatt álló szd. és támpont elhárított.

Visszavonulásunk előtti nap délelőttjén Felsőverecke északi irányából harcizajt hallottunk, ami meglepetés volt, mert abban a hiszemben voltunk, hogy szabad szárnyon vagyunk. Ezért is az utat lezárva tartottuk és felderítést csak Drahusoc nyugatig folytattunk. Távcsövön figyeltük meg több km-távolságból, hogy a hegyoldalon beásott!?) kisebb erőket (ungvári csendőralakulat?) az orosz támadás visszavetette, de a visszavonult erőket nem üldözte. Délután az első orosz páncélos (T 34) Drahusocon megjelent, de útját nem folytatta. Délutántól kezdve a védőállásunk előtti erdőkben orosz gyalogság gyülekezett.

Éjjel, 9—10 óra tájban indult meg az orosz támadás balszárnyunkon Volóc irányába. Az orosz tömegtámadás a Juhász szd. ellen irányult. 21 percig, megállás nélkül folyt a harc rohamtávolságon. A betört orosz éket közelharcban visszavetettük, de a közelharc kézigránátdobó távolságon szünet nélkül tombolt. Kézigránátunk kifogyóban volt. Juhász Bandi kérte, 19 perc után, hogy rendeljem el a visszavonulást. Egy tüzér üteg, amely figyelőjét ezen a délutánon telepítette, a kanorai völgyet lőtte. Kanora déli kijárata lángokban állott. Ezt a völgyet egy géppuskás támpontunk zárta le. Az égő házak a hegyoldalt bevilágították és ez nagyban hozzájárult a támadás sikeres elhárításához. Juhász fhdgy. jelentésére, hogy "már nem sokáig bírjuk" azt válaszoltam, hogy az oroszok se bírják és törzsünkkel tudunk minden szükséges esetben ellentámadni. Pár perccel ezután az oroszok meglepetésszerűen visszavonultak. Halottaikat visszahagyták. Órámra néztem, az első géppisztolylővéstől számítva 21 perc telt el. Megjegyzem, hogy a tábori ágyús üteg a támadás közvetlen elhárításában lapos röppályája és a terep-