Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Tanulmány ismertetés
hadtest okt. 3-án (v. 4-én) vetette be, azzal a feladattal, hogy törjön előre; foglalja vissza a védőállást és göngyölítse fel az orosz erőket 6 km-es sávban!!! (A parancs a Volóci-szoros védelmében megbízóit ezredestől származott.) Néma jelentette, hogy a feladatot erejéhez képest "túlméretezettnek" tartja, miután csak egyéni lőszerkészlettel rendelkezik, lőszeres málhásállatokat kért. Ezt nem kapta meg és a parancsnok az eredeti feladat végrehajtásához ragaszkodott. Az eje. szd. az orosz állásba betört, és az orosz védelmet heves harcban egy és fél km-es sávban felgöngyölítette. Néma fdgy. aknaszilánktól a combján megsebesült és hordágyon követte századát. A hordágyon halt meg, egy aknaszilánk az agyába fúródott. A támadás megindításától több óra múlt el. Az oroszok tartalékaikat bevetették és a túlerős ellentámadás a századot súlyos veszteségekkel visszavonulásra kényszerítette. A századot, az i említett ezredes parancsára Duska Alajos, törzsében szolgáló szds. vette át és ez a szd. a volóci-szo- / t fosból való kivonásunkig Kisszolyva > térségében sikeres védelmi harcokban akadályozta meg az orosz előretörést. Okt. 4-én délben kaptam a hadtesttől parancsot, hogy 2. századomat vessem be és foglaljam vissza Volóctól 5 km-re északra lévője,, róna 882-_es magaslatot "ahonnan eg^par rongyos partizán a hegyi alakulatunkat visszavetette a határállásból". Ugyanakkor én egy rendezetlenül visszavonuló hegyi-zászlóalj kb. század-erejű maradványát megállítottam Volócon és parancsnokságom alá helyeztem. Védelmükre kell mondanom, hogy állítólag 3 napja nem ettek, lőszerük alig volt, legmagasabb rangú tisztjük egy főhadnagy volt. Megetetés és lőszerrel való ellátás után, Volócon pihenőre rendeltem a századdá átszervezett alakulatot. Gépkocsin Volócra érkezve, az esti szürkületben a két szd. azonnal megkezdte harcalakzatban az előnyomulást, mert a hdt. tájékoztatását kétkedéssel fogadtam. Kisszolyván a parancsnokié ezds. nem tudott helyzettájékoztatást adni. Orosz járőrök a környéken a védelembe ment Néma szd. körzetében kószáltak. A századot védőállásában felkerestem, majd a velem lévő altisztet utasítottam, hogy élelem és lőszerellátásukat a volóci bázisról szervezze meg. Az ezds. egy tüzérüteget támogatásomra rendelt, de nem tudott tájékoztatni, se az üteg hollétéről (azonkívül, hogy valahol A/olóc térségében van), sem az üteg !pk. harcálláspontjának hollétéről. Volócra koromsötétben érkeztem be. A harcizaj, a fényjelző lövedékek, már útközben jelezték, hogy mindkét századom heves tűzharcban áll az orosz erőkkel, amelyek már elérték a Volóctól északra, kb. 2 km-re lévő, hetekkel azelőtt előkészített hevenyészett védőállásokat és a Volóc felé vezető völgyben fekvő Kanora községet. A két szd. kb. 150 m-re az orosz vonaltól reteszállásba mentés amennyire a fagyos talaj megengedte, beásta magát. A helyzetet rádión a hdt. vkf-nek jelentettem, aki jelentésemet gú-TISZTI GYŰLÉS PÁPÁN vitéz Bertelan Árpád lezuhanása után ideiglenesen Labancz Gyula vezérkari százados vette át az ejtőernyős zászlóalj parancsnokságát. Elkövette a megbocsájthatatlant. Felvarrta az ejtőernyős jelvényt a zubbonyára anélkül, hogy ugrott volna. Tisztet és legénységet egyaránt 4 ugrás jogosított fel a jelvény viselésére. Később sem ugrott az új parancsnok a jelvény legitimizálására. Ezzel eljátszotta az ejtőernyősök jóindulatát, sőt egyhangúlag elítélték a cselekedetét. Mikor híre ment, hogy a végleges parancsnok is egy vezérkari lesz, nagy volt az elkeseredés. Nagyon “hűvösen” fogadták az új parancsnokot, szinte kerülték a találkozást. Legtöbben az első tiszti gyűlésen látták először. Alig kezdte el a mondanivalóját az új parancsnok, egy tisztán hallható, keserűen gunyoros hang megjegyezte: “Az alezredes úr ezt nem tudhatja, az alezredes úr sosem ugrott.” Halálos csend lett. A kínos csendet sokáig semmi sem “törte meg”. Szügyi alezredes végignézte, majd nézegette minden szó nélkül a közbeszólót, aztán odabólintott neki: “A főhadnagy úrnak alighanem igaza van! Uraim, a tiszti gyűlést mára berekesztem, holnap reggel 10 órakor folytatjuk.” Sarkon fordult és otthagyta a meglepett tisztikart. Kihajtatott a hangárokhoz. Ott az ugrató őrmestert kikérdezte mindenről és a délutáni gyakorló ugratások alatt — minden kiképzés és előgyakorlat nélkül — ugrott négyszer, pedig a másodiknál jól megszánkáztatta az ernyő a kukoricásban. Másnap az ejtőernyős jelvény ott volt a zubbonyán, amikor a tiszti gyűlést megnyitotta. Már mindenki tudott az eseményekről. Futótűzként terjedt el a híre, hogy az új parancsnok jogosan viselheti az ejtőernyős jelvényt. Felettébb megkönnyebbült “légkörben” zajlott le az első tiszti gyűlés második része. nyos megjegyzésekkel fogadta. Kétségbe vonta, hogy lényeges orosz erők állnak velünk szemben. Kérésemnek, hogy másik két századomat indítsák útba, hogy a támadást folytathassam, eleget tett. Másnap reggel, okt. 5-én érkezett be gépkocsival az eddig be nem vetett lövész és utász század, az aknavető szakasz és a kerékpáros szakasz. Röviddel megérkezés előtt a körzetparancsnok ezdstől Kisszolyváról írásban parancsot kaptam, hogy az orosz betörés miatt foglaljak védelmet a Volóc előtt fekvő dombokon. Az a védőállás előnytelen volt. A harcérintkezésben levő egységeket nappal hátrább kivonni öngyilkosság lett volna. így hdt-től kiküldött alez. összekötő-tisztnek jelentettem, hogy a parancs ellenére ellentámadásba megyek át és a helyzetet őszintén feltártam a kirakodásban lévő egységek tisztjeinek azzal, hogy Volóc védelme érdekében az orosz erők visszavetése imperative. A támadási tervek megszervezése után, reggel 9-kor indult meg a támadás. A beérkezett erőkkel nyugatról, egy uralgó magaslatról az orosz állás jobbszárnyába támadtam. Másfélórás tűzharc után, a készenléti helyzetből indult meg a támadás, kb. 500 m-ről. Az orosz géppuskákat addigra nagyrészben elhallgattattuk. Aknavető szakaszunk kiválóan támogatott. A másik két század beásva, tűzharcban állt. A hegyi századot második lépcsőben, a hézagban alkalmaztam, azzal a feladattal, hogy laza alakzatban, nagy mélységben, szétszórva azt a látszatot keltse, hogy tekintélyes tartalékkal rendelkezünk, majd a támadás megindulásakor csatlakozzanak az előnyomuláshoz. Csapataink egy lendülettel, a géppuskáink, golyószóróink és aknavetőink támogatásával az oroszt a védőállásából kivetették és a megmaradt részeket az eredeti, egy nappal ezelőtt megadott támadási cél, Kanora irányában üldöztük. Betörés előtt a jobbszárnyunk ellen megindított ellentámadást a balszárnyról oldalazó géppuskáinkkal meghiúsítottuk. Személyemre vonatkozóan, egy kis harc-törzzsel a támadást a balszárnyon a támadó század harcvonalában követtem. A hegyi század aknatűzben megtorpant és részben visszafordult, de az 79
