Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Ejtőernyőseink történetéből
E)t5ernuÖ5eink1 dytummwHMM« történetéből ÜDVÖZLET PÁPÁRÓL A hősi emlékmű nem magyar hősöknek készült. EJTŐERNYŐSEINK Liberátor vitának nevezték el odahaza azt a sajtóvitát, amelyik a legnagyobb Magyarország feletti amerikai légitevékenységhez (1944. július 12.) fűződik. Voltak, akik tárgyilagosan írtak repülőink helytállásáról. Úgy látszik azonban, hogy a magyar katona hősiessége és helytállása nem illik bele a kommunista történelemszemléletbe. Zöldi László cikkében (Élet és Irodalom, 1982. július 2: "Történészek a sajtóban") azt állítja, hogy a "szerkesztői judicium rövidzárlata" váltotta ki a vitát. "Olyan írás, olyan szövegezés, olyan szemléletmód került a lapba, amelynek szerzője a katonai helytállást elválasztotta a társadalmi-politikai rendszer jellegétől. A történelmi események morális megítélésekor pedig elvonatkoztatott attól az egyébként meghatározó körülménytől, hogy kiknek és milyen céloknak a szolgálatában vették fel a harcot a magyar katonák." Ugyanebben a cikkben Lengyel Balázs "helyteleníti a Horthy korszak katonaerényeinek a felmagasztalását, azt a törekvést, hogy a mégiscsak német oldalon harcoló magyar királyi hadsereg sikeres akciója beemeltessék a progresszív nemzeti hagyományok közé." Tiszta vizet öntöttek a pohárba. Második világháborús katonaerényeinknek nincs helye a "progresszív nemzeti hagyományok" között — írják az otthoni talpnyalók. Nemcsak, hogy helye nincs a katonaerényeinknek a jelenlegi rendszer által meghatározott nemzeti hagyományokban, de azokat minden áron le kell rombolni. Legjobbjaink becsületébe kell gázolni, elit alakulatainkat be kell mocskolni. Repülőinkre és ejtőernyőseinkre rájár a rúd mostanában. Nem széliünk vitába senkivel. A mi célkitűzésünk az, hogy katonaerényeinket, nevezetesen a helytállást, az áldozatvállalást, a bajtársiasságot, a hősiességet, tisztjeink vezetőkészségét és vezetési képességét megörökítse egy olyan nemzet számára, amelyik ezeket majd ismét, hivatalosan is értékelni tudja. Lapjainkon közölni fogjuk ezek után is repülőinknek, ejtőernyőseinknek és a Szt. László hadosztály repülő lövész ezredének a harccselekményeit. Ezek mindnyájan a Légierők kötelékébe tartoztak. Jelenlegi számunkban különleges súlyt fektetünk arra, hogy két ejtőernyős parancsnokot úgy mutassunk be, ahogyan őket a beosztottjaik és a kortársaik ismerték, vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy és Tassonyi Edömér őrnagy emlékének szenteljük szerény sorainkat. Szerkesztő 69
