Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
vitéz Platthy Árpád: A magyar öttusa őskora
fajta kisebb összegű valutákat tett ki. Erről, valamint a körülményekről akkor jegyzőkönyvet vettünk fel, melyet őrizetbevételünk után a pénzzel együtt a C.I.C. rendelkezésére bocsájtottunk. Fentiekkel kapcsolatban szükségesnek tartjuk még megemlíteni, hogy érzésünk szerint a C.I.C. úgy jutott tudomására a pénznek, hogy egy beosztottunk, aki egyéni céljait több ízben helyezte a magyarság célkitűzései elé, s aki több ízben próbálta a pénz szétosztását kiprovokálni azzal, hogy neki néhány ezer dollárra volna szüksége jövője megalapozásához — mivel e célját el nem érte —, hazautazása alkalmával bosszúból, hogy nekünk kellemetlenséget okozzon, feljelentett. Mint kiemelkedő példáját az osztály magatartásának megemlítjük Duke Florimond ezredes esetét, akit Washingtonból, a Supreme Command of Allied Power küldött ki speciális feladattal — "Mission Sparrow" fedőnév alatt — egy repülőgépen Magyarországra, hogy a magyar kormánnyal tárgyaljon. Nevezett két társával — Nunn T. Guy szds. és Suarez M. Alfred őrnagy — 1944. március 16-án éjjel egy előre megállapított földrajzi pontra ejtőernyővel érkezett angol repülőgépről, hol az osztályunk tagjai már várták őket. Kormányunk megbízottjával Újszászy tábornokkal már csak egy ízben sikerült tárgyalniuk, mert időközben — márc. 19-én — bekövetkezett a német megszállás. A németek ekkor már Florimond megbízatásáról genfi kémhálózatuk útján értesültek, s keresték őket nálunk. Mi, Duke ezredessel megbeszélve az ügyet, úgy tüntettük fel, hogy nevezettek Titóhoz akartak menni. Ez alkalommal Duke ezredes a nála levő 1800 dollárt és 60 Napoleonaranyat átadta nekünk azzal, hogy őrizzük meg. 100.000 Kuná-t Jhorvát pénz) hagyott magánál. Öt és két társát Graf német szds. vette át tőlünk. Vezetőink közül akkor Újszászy tbk-ot, Kádár ezds-t, Kern őrgy-t, stb. a németek letartóztatták. Mi akkor szintén angolszász barátsággal voltunk vádolva, s csak ügyességünkkel tudtuk elkerülni a letartóztatást. A nyomozást Winkelmann SS. tábornok vezette. Mivel a Duke ezredes pénze magánpénz volt, azt nem is ástuk el, hanem az amerikai megszállás bekövetkezése után Eggenfeldenben, a C.I.C.-nél — Duke részére történő továbbítás céljából Mark Winkler special agent-nek — nyugta ellenében önként leadtuk. Ez a körülmény önmagában is jellemző bizonyíték korrekt magatartásunkra. Mindezt Duke ezredes sajátmaga is megerősítheti. Fentiekből minden kétséget kizáró módon megállapítható és bizonyítható az amerikai hadsereggel szembeni magatartásunk korrekt volta. Fogságban tartásunkat méltánytalannak tartjuk. Kérjük fen-58 tieknek mérlegelése után az alábbiakat elrendelni, illetve lehetővé tenni: 1. Sürgős szabadonbocsájtásunkat. 2. írásbeli engedélyt és lehetőséget arra, hogy családjainkkal együtt az amerikai megszállt német területen emberi életet élhessünk, mindaddig, míg Magyarországon egy nyugati értelembe vett demokratikus kormány lesz uralmon, s ne legyünk kiszolgáltatva a német hatóságok zaklatásainak. A magyar öttusa őskora vitéz PLA TTHY ÁRPÁD őrgy. ALÁÍRÁSOK Egy barátom leveléből idézem: ...“felkeresett Benedek Gábor, az öttusa válogatott edzője, hogy semmi dokumentum sem maradt a modern pentatlon ‘őskorából’. ” Már csak én vagyok életben, aki az első lépésekről mondhat valamit. 1927 márciusában a Ludovika Akadémia fedett lovardájában a tavaszi mezei futásra készülve véletlenül összetalálkoztunk: Filótás Tivadar, Zsitvai Zoltán IV. éves huszár akadémikusok és én. Együtt futottunk, majd együtt is mentünk az udvaron keresztül a főépületbe. Valamelyikünk szóbahozta a modern pentatlont (akkor még nem volt “öttusa” a neve) és megegyeztünk abban, hogy ez az igazi “katona”-sport. Filótást joggal érdekelhette: huszár, tehát jó lovas, kitűnő futó, főiskolai tőrvívó-bajnok (családban volt a vívás). Sajnos, mint később kiderült, úszásban (nehezemre esik leírni) nagyon gyenge volt. Persze engem is érdekelt, nagyon is érdekelt a dolog. Akkor már tudtam, hogy ha nem is vagyok huszár vagy tüzér, jó lovas vagyok, jó úszó, jó futó, vívásban is jó vagyok, tehát nekem is jól “fekszik” a modern pentatlon. A nagy kérdés a lovaglás volt, miként készülhetünk fel mi, nem lovas fegyvernembeliek. Mi addig csak lovardában lovagolhattunk, terepen soha sem voltunk kint. Filótás vállalta, hogy beszél a 16 Az 1928. évi “Modern Pentatlon"résztvevői. A repülő akadémikus résztvevők-. 4. szám: Németh Pál mellette jobbra Heppes Aladár, 6.: Buday Tibor, 13.: Platt hy Árpád, 8.: Szabó Jenő folyamőr, később rep. megfigyelő. A verseny győztese Monspart Gábor huszár aks. volt, az 1. és 2. számozású versenyzők között.
