Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Fáy Ödön: Repülő orvosi felvételi vizsga - vitéz Hefty Frigyes: Életre-halálra

főhadnagy, és neki is van egy légigyőzelme. Ketten majdnem egyharmadát teljesítették az ezer bevetésnek. Lehet-e hitetlenkednünk a tiszthelyettesek teljesítmé­nyein, amikor ilyen példát mutató parancsnokaik van­nak. A ledobott bombamennyiség majdnem kétmillió kilogramm. A század szárharmincöt légiharcban vett részt és az ezer bevetésből kétszáznegyvenhármat ala­csonytámadásban hajtott végre. Egyik súlyos harc a másikat követte. Ablakunk előtt most húz el az ezerharmadik beve-Herder fhdgy. beszámol a bevetéséről. tésről érkező kötelék. Az egyik mintha egy motorral jön­ne, de megérkezett. Nézem őket és valami határtalan önbizalom önt el. Valahonnan egészen mélyről, belülről érzem, hogy: “Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!” gyulaiJankovits Ferenc REPÜLŐ ORVOSI FELVÉTELI VIZSGA Lábady Pista 1931-ben érettségizett a pécsi főreál­ban. Jelentkezett repülőnek. Drukkolt, mert nagyon ala­csony növésű volt. Az elméleti vizsgák előtt át kellett esni a repülő alkalmassági vizsgálatokon. Egyik orvos, aki a jelöltek statisztikai adatait vette számba, odaszólt Pistának. “Maga barátom 1 centivel alacsonyabb, mint a megengedett minimum. Hogy ke­rült idáig?” Pista pucéron vigyázba vágta magát: “Ezredorvos úr, alázatosan jelentem, az én családomban 25 éves kor után nőnek a férfiak. ” Átszólt a másik ezredorvos: “Ezt a fiút fel kell venni. Pistából repülő lett. Talán ő volt a kivétel a Lábady­­családban; nem nőtt 25 éves kora után. Fáy Ödön elbeszélése 42 )> vitéz HEFT Y FRIG YES ÉLETRE-HALÁLRA (Pianzano, 1918) Nehezen múlott az éj s fáradtan kelt a hajnal. Mint­ha nem várt meglepetéseket tartogatna. A jelentések már nem olyan bizakodók s kedvezőtlen változásról sut­tognak. Olasz ellentámadások... Capronik felrobbantották a hidakat... A Montellón rekedtek visszavezető útja meg­szakadt. Dankl és Rohr hadtestei nem bírták az iramot — a papadopoli-szigeten nem sikerült átjutni a túlsó partra —, a magyar fiúk el vannak vágva köteléküktől. Nincs élelmezésük, mert a Piavén való átlekésben min­dent hátrahagytak — elölről a már helytállni tudó ellen­fél, hátul a talán még kegyetlenebb éhség s a visszavo­nulás útja zárva van. Bizonyságot kell szerezni. Ez a repülők munkája. Ép­pen közli a tüzérségi megfigyelő, hogy ismét Caprom bombázza a Montellón rekedt csapatokat. — Abban тг is beleszólunk. Délelőtt féltíz. Nyolc egységgel, hármas tagozódás­ban húzunk a front felé. San Fiorén szárnyra kel egy második csoport is, nehézkes járású, de nagyszerű Bran­denburgiak. Ezúttal nem bombákat visznek. Az után­pótlástól elvágott csapatok élelmezését kell a levegőből elintézni — kenyerek és konzervek garmadájában szo­rong minden gép megfigyelője. A tápszer most az élet, a kitartás s talán a győzelem. Géppuska helyett rögtönzött csőtorkolat mered az égnek, ezen keresztül küldik alá a becses terhet. Fedezetről, védelemről mi gondoskodunk. S lám, áldássá válik az öldöklő szerszám és sóvárogva várják ott alant szegény véreink. Az egyik zúgó gépma­dár vért és bánatot, a másik életet és boldogságot hoz. A halál rút csontváza helyett angyalok ülnek a suhanó szárnyak között. Susegana felett elhalkul a nagy gépek moraja és gyors siklással igyekeznek a Montello lejtőinek. Cintello felől keskeny ösvény szalad az alacsony cserjék közt, hajlatánál kis kerek irtáson világos ponyvasátor, vörös­­kereszt. A kötözőhely körül fekete embergyűrű. Nagy ré­szük fekszik, az állók kétségbeesetten integetnek. Fehér kendők libbennek meg, bepólyált fejek, karok. Az első gép szinte súrolja a fákat s amint egy alacsony kőfalon túl ér, lebocsátja rakományát. Kétségbeesett roham az élelmiszerek felé, a futók mellett a gyengék, a sánták elmaradnak s ott bukdácsolnak égre emelt kézzel. — De a megfigyelő látja ezt. A gép nagy kört ír le, aztán vissza­suhan a megürült tér fölé s lerepül még néhány konzerv a szétmállott kenyerek nyomában. Az emberek pedig vonagló testtel kúsznak utána, szedik, gyűjtik a morzsá­vá hullott kukoricakenyér-törmeléket... hisz ez most az élet, s ha valami jutott az iszákba is, még holnap is lehet élni. Giavona felől néhány kokárdás héja közeleg. Nagy magasságban keringenek, mint a csibékre leső raga­dozó, de túlságosan sarkán ülünk a Brandenburgiak­nak, semhogy lecsapni merészelnének. A kiürült gépek visszafordulnak új rakományért Pianzanóra — dolgozik

Next

/
Thumbnails
Contents