Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Dákay Ferenc: Történet Kazay Kuli bácsiról - Egyenruhánk

mélyzet minden egyes tagja a gyöngébb nemhez tartozott, uniformis szerűen öltözve szerelő kezes­lábasokba. Nevetve és egymást incselkedve végez­ték munkájukat, de amikor az egyik hajózó sze­relőnek a repülésben való részvételéről volt szó, ezt ugyancsak nevetve elhárították. (Utólag visz­­szagondolva, talán tudták, hogy miért?) (4) A fenyőerdő alattunk úgy nézett ki, hogy se hossza, se vége nincsen, és csak csökkent a távol­ság köztünk és a fák csúcsa között. Nem sok re­ményünk maradt arra, hogy innen ép bőrrel kike­rüljünk. Most már csak 50 méterrel voltunk a fák koronája fölött. Ösztönszerűleg húztuk a kor­mányt magunk felé. Mindketten nosztalgiával gondoltunk a jó öreg HE-22 másodfokú iskola­gépre, amelyiket szinte lehetetlen volt “átejteni”. Vajon ilyen repülő tulajdonságai vannak ennek a gépnek? Aztán már csak 10 méterre voltunk a fenyőfák tetejétől. A szárnyak aerodinamikai ha­tására a fák teteje hullámzani kezdett, és még mindig semmi. (5) Utólag rekonstruálva, úgy állapítottuk meg, hogy a tisztás kb. 175 méter hosszú és 75—80 méter széles volt. Repülési irányunktól talán 10 fokot kellett balra fordulnunk, ami ele­gendő volt arra, hogy a kiéhezett Heinkel végle­gesen elveszítse sebességét. Ez, és a kilógó futómű eke-szerű hatása okozta, hogy a gép oly hamar megállt. Történet ( Kazay Kuli bácsiról i A tapolcai reptéren beköszöntött az ősz. Elmentek a balatoni nyara­lók, a nyári szerelmek. Az unalom összehozott bennünket a tiszti étkez­de biliárd és zsuga szobájába. Egy ilyen unalmas délutánon történt. Horváth Kálmán (akkor hadnagy) valamivel kapcsolatban erejével di­csekedett. Jelen volt Kuli bácsi (Ka­zay Kálmán őrgy.), a nagy tréfacsi­náló is. Megszólalt Kuli bácsi: Na, Kálmán, ha olyan erős vagy, mutasd meg, hogy egy tojással be tudsz-e törni egy ablakot. All egy üveg pezs­gői Kálmán belement a fogadásba. Kivonultak az udvarra. Kuli bácsi kiválasztott egy jó nagy ablakot. Ku­li bácsi három dobást engedélyezett, bíztatva Kálmánt, hogy menjen csak közelebb az ablakhoz. Elrepült az első tojás; az ablak ezer darabra tört, a tojás szétfröcs­­csent kívül-belül az épületen. Kuli bácsi megjegyezte: biztos voltam, hogy sikerül. Odafordult az étkezde vezetőhöz: a számlámra egy tojás és egy üveg pezsgő (2 Pengő volt akko­riban), a hadnagy úr számlájára be­­üvégeztetés és kifestés (kb. 40 Pengő­­nyi kiadást jelentett). Kuli bácsival többé nem fogad­tunk. 36 Dákay Ferenc 1920-ban a Honvéd Repülő Csa­pat átalakult a MAEFORT-tá (Ma­gyar Aero Forgalmi Rt.). A “rész­vénytársaság alkalmazottainak csi­náltak egyenruhát. Ugyan olyan volt, mint a honvédségé, de nem volt “paroli”, hanem a galléron a szö­vetre volt felvarrva egy fém légcsavar szárnyakkal. Rangjelzések a bal alsó karon voltak; arany sávok, körben a zubbony ujjának az aljától néhány centire. A tiszti rangok a következők voltak: Légügyi Ellenőr, Légügyi Főellenőr, Légügyi Felügyelő, Lég­ügyi Főfelügyelő, Légügyi Aligaz­gató, Légügyi Igazgató. A legény­ségi rangok első-, másod- és harmad osztályú segéd voltak. Ez volt a helyzet a légierők nyilvá­nosságra hozataláig. A nyilvánosság­ra hozatal idejétől számítva, a légi­erőket a honvédség szerves részének tekintették. A 30-as évek elején kez­dődött el az a gondolat, hogy új repülő egyenruhát kellene rendsze­resíteni. A szóbeszéd az volt, hogy inges, nyakkendős ruhát szeretnének a repülők. Valószínűleg a H.M.-től (Honvé­delmi Minisztérium) jöhetett az uta­sítás, hogy kezdjünk komolyan fog­lalkozni az egyenruhával. Úgy em­lékszem, hogy Szirmay, Bánfalvy és Storer Viktor tartalékos repülő szá­zados — akinek előkelő szabó válla­lata volt a Váci utcában — kezdték el a megbeszéléseket. Többen is részt vettek az informális megbeszélése­ken. Több tervet is készítettek. Ebbe a tervezgetésbe belevonták a tiszti asszonyokat is, akik természetszerű­leg érdeklődtek az egyenruha iránt. Az asszonyok döntése volt, hogy a zubbony legyen derékban szabott. Sok más javaslatot is megvizsgáltak, de végül is ezt fogadták el. Az első modeleket a “Galambos Szabóság” készítette el. A ruhaanyag kiválasz­tása Storer Viktor javaslata alapján történt. így döntöttek a “kamgarn” anyag mellett. Sok vita volt a tányér­sapka formáján. Megvitatták, hogy nagy tányér vagy kis tányér legyen-e az új sapkán. Végül is úgy döntöt­tek, hogy olyan legyen, amelyik kü­lönbözik az idegen egyenruhák tá­nyérsapkáitól. < CZAPÄRY ZOLTÁN ezredes elmondása alapján Az egyenruhánkat bemutató man­nequin: Péterdi“Dorka”főhadnagy. A nagytársasági ruha tartozékai voltak a félplasztronos álló galléros ing, arany ing gombokkal és csokor nyakkendővel. A kistársasági ruha tartozékai voltak a puha galléros fehér ing, hosszú nyakkendővel. A nyári ruhát fehér anyagból készítet­ték a “kamgarn” ruha mintájára. Szolgálati öltözetnél csizmát kel­lett hordani. A szolgálati jelvény az “entente” szijj és a pisztoly (táská­ban) voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents