Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Finn repülőbajtársak harcai
földi barátai Teddynek (Edéből) szólították, de egyébként is elképzelhetetlen, hogy a legfeljebb tisztesi rendfokozattal bíró Eppler a német katonai rendszerben a parancsnokát a keresztnevén szólítsa. Eppler azt is sejteti, hogy 6 Almásyt még 1935-ben ismerte és részt vett az egyik expedíciójában. (Eppler akkor 21 éves volt!) Almásy Epplert az útleírásaiban nem említi. Ügy látszik, mintha Eppler könyvének idevágó fejezete Paul Carell: “The Foxes of the Desert” c. munkájából lenne merítve bizonyos helyenkénti változtatásokkal, egyéni élmények és egyes közismert események beleszövésével. (13) A könyvében Sadat azzal vádolja Epplert (Applernek írva) és társát, hogy Kairóba érkezvén belevetették magukat az éjszakai életbe, a magukkal hozott 40.000 hamis angol fontot(?) egy gyanús ügynökség útján váltották be, összeköltöztek egy ismert hastáncosnővel és a nílusi lakóbárkájukra beszerelt adókészülékük antennáját kívül jól lehetett látni. Sadat egy alkalommal meglátogatta őket, hogy megjavítsa a rádiójukat, s megdöbbenve látta a lakásban heverő üres üvegeket és benyomása az volt, hogy a két német megfeledkezett a vállalt feladatról. Rádiójukat azonban igen ügyesen rejtették el. Egy másik alkalommal a két németet teljesen részegen találta két nő társaságában. Sadat úgy véli, hogy ezek árulták el őket. Letartóztatásuk után az egyiptomi németbarát katonai szervezkedés egyes tagjai is hasonló sorsa jutottak, közöttük Sadat is. Sadat híradása szerint a vallatásnál a két német először hallgatott, de az 1942 augusztusában átutazó Churchill maga elé hozatta őket és megígérte, hogy megkíméli életüket, ha hajlandók együttműködni. A németek elfogadták az ajánlatot, mindent bevallottak és e vallomás eredményeként került pl. Sadat is egy angol katonai bíróság elé. (14) v. Hefty Frigyes: “Abu Ramla” c. kézirat. (A tudtommal ez a cikk megjelent egy amerikai magyar újságban.) (15) Dr. Paul Leverkuehn: “German Military Intelligence” (Weidenfeld és Nicolson, London, 1954). (16) Az említett “Abu Ramla” kézirat Almásynak tudja be Hadzsi Amin el Husszeini jeruzsálemi mufti Egyiptomból való kimentését. A mufti azonban Irakon, Iránon és Törökországon keresztül jutottéi Olaszországba (az olasz követ inasának álcázva). A kimentés leírása az El Masri pasa megmentésére végrehajtott vállalkozás — sikeres eredményű — változata, s így tévedésnek látszik. (17) Ralph Brewster: "Wrong Passport” с. fentebb említett könyvében ad egy képet erről az időről. Almásyról adott jellemzése ellentmondásos talán, de kétségtelenül őszinte — s talán egy kissé kritikus — véleményből fakad. (18) A befejező résznél v. Hefty: “Abu Ramla” kéziratára támaszkodunk. (19) Az ismert orientálista, Germánus Gyula vallomása lényegesen hozzájárult a felmentő ítélethez. Finn repülőbiy társak harcai 1939. november 30-án, a közel 200 milliós Szovjetunió megtámadta a három és félmillió lakosú Finnországot. A moszkvai “hivatalos” hírszolgálat csak a támadást követő tizenhatodik órában említette először az eseményeket, akkor is megtévesztő szándékkal, azt állítva, hogy nem Igaz a Helslnkl-1 rádió híradása, amely szerint hadüzenet nélkül bombázzák a finn fővárost. “Az orosz bombázók kenyeret dobtak le Helsinki éhező tömegeinek” — közölte a szovjet rádió. (The Winter War, R. W. Condon, Ballantlne Books 1972, 21. oldal.) Keserű humorral a finnek ezentúl az orosz bombákat “Molotov kenyér”-nek hívták. A világ közvéleményét, a szovjetellenes felháborodást a “Time" fejezte ki a legjobban (1939. december 11. 26. oldal), amikor azt írta, hogy "groteszk jelenség az, hogy az orosz medve ara hivatkozik, hogy megharapta a finn nyúl". A finnek felvették a kilátástalannak tetsző küzdelmet és olyan leckét adtak az oroszoknak, amelyet azok sosem felejtettek el. Egyik következménye ennek a Téli Háborúnak nevezett 105 napos küzdelemnek az volt, hogy a Szovjetunió fegyveres erejét nagyon lebecsülték a nyugati katonai szakértők. Ehhez nagyban hozzájárult a maroknyi finn repülő gárda. Felvették a harcot a túlerő ellen. Számarányukhoz képest szinte hihetetlen pusztítást végeztek a támadó szovjet gépekben. A LEGELSŐ FINN LÉGIGY ŐZELEM A háború második napján történt. Eino Luukkanen kapitány Enso légterét biztosította, amikor kb. 3200 láb magasságban két bombázót vett észre. Jelt adott a kísérőjének és bevágta a gázkart. Megpróbált a legközelebbi bombázó mögé helyezkedni. Az ellenség észrevette a finneket. Éles fordulóval délkelet felé fordultak. Luukkanent nem lehetett lerázni. A bombázó megjelent a célzó készülékben. 400, 300, 200, 100 yardnyi a távolság. Megnyitotta a tüzet és látta a nyomjelzők becsapódását. Ugyanakkor az ő orra előtt is megjelentek a szovjet lövész nyomjelző lövedékei. Majdnem összeütköztek. Éles fordulóval levált a bombázóról, majd igyekezett ismét tűz alá fogni a bombázót. Köz-HEGYESHALOMNÄL TÖRTÉNT Rokkant bajtársunk azt hitte, hogy a magyar fürdők jót fognak tenni toldott-foldott csontjainak. (Jót is tettek!) Beutazáskor meglátták nála a Magyar Szárnyakat. “Hát ez mi?” kérdezte a vámos. “Láthatja, rá van írva” mondta a hazalátogató. “Mi van benne?” “Hát az van benne, hogy hány “ami” gépet lőttek le a vadászaink.” “Na várjon” mondta a vámos. Jó óra múlva került elő az irodákból. “De az is benne van, hogy hány ruszkit lőttek le.” Rákacsintott a bajtársunkra, majd vissza adta a Magyar Szárnyakat. ben már csak 500 láb magasságban voltak. Ekkor észrevette, hogy a bombázóból “tárgyak” kezdenek potyogni. Bombák voltak. A bombák robbanása megdobálta Luukkanen kis Fokkerjét “mint szalmaszálat a vihar” — mondta. Ismét a bombázó mögé került. Az orosz szépen feküdt a célzókészülékben, de abban a pillanatban, amint tüzet nyitott, a bombázó kieresztette a futóit, hogy ezzel is csökkentse a sebességét. Hirtelen fel kellett húzni a gépet, hogy össze ne ütközzenek. A következő fordulóból, úgy 50 lábnyi távolságból egy hosszú sorozatot eresztett a jobb motorba. Szürkés füst tört elő a motorházból. A gép egy pillanatig mintha megállt volna, de hirtelen földnek szegezett orral meredek siklásba kezdett. Átugrott egy facsoport felett és hasravágódott a havas földbe. Rövid csúszás után megállt. A Tupolev SB-2-es volt Luukkanen első légigyőzelme és ez volt a finn Téli Háború első légigyőzelme. A három orosz kikászálódott a gépből és fehér rongyokkal integetni kezdtek. FINN REPÜLŐ HADITUDŐSÍTŐ KESERVEI... Lindquist tábornok a maroknyi Finn Légierők parancsnoka mesélte ezt az esetet egy elégedetlen haditudósítóról. Amikor a haditudósító hallotta, hogy Tatu Huhanantti hadnagy egy bevetésen három orosz gépet lelőtt, meginterjúvolta a pilótát. Ez az interjú nem nyerne újságírói kitüntetést, mondta Lindquist tábornok. Valahogyan így zajlott le: Kérdés: Elmondaná, hogy mi történt? Hogyan zajlott le a légiharc? Válasz: Hát először lelőttem egyet. Kérdés: És aztán? Válasz: Hát azután lelőttem egy másikat. Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: Üjra lőttem és lelőttem a harmadikat. Utóirat: Néhány nap múlva Huhanantti hadnagy megsebesült egy légiharc folyamán, amikor túlerőben levő ellenséggel vették fel a harcot. Huhanantti készakarva felöklelte gépével a legközelebbi ellensé-33
