Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Finn repülőbajtársak harcai

földi barátai Teddynek (Edéből) szólították, de egyébként is elképzelhetetlen, hogy a legfeljebb tisztesi rendfokozattal bíró Eppler a német ka­tonai rendszerben a parancsnokát a keresztnevén szólítsa. Eppler azt is sejteti, hogy 6 Almásyt még 1935-ben ismerte és részt vett az egyik expedíció­jában. (Eppler akkor 21 éves volt!) Almásy Epp­­lert az útleírásaiban nem említi. Ügy látszik, mintha Eppler könyvének idevágó fejezete Paul Carell: “The Foxes of the Desert” c. munkájából lenne merítve bizonyos helyenkénti változtatá­sokkal, egyéni élmények és egyes közismert ese­mények beleszövésével. (13) A könyvében Sadat azzal vádolja Epplert (Applernek írva) és társát, hogy Kairóba érkezvén belevetették magukat az éjszakai életbe, a magukkal hozott 40.000 hamis angol fontot(?) egy gyanús ügynökség útján váltották be, össze­költöztek egy ismert hastáncosnővel és a nílusi lakóbárkájukra beszerelt adókészülékük anten­náját kívül jól lehetett látni. Sadat egy alkalom­mal meglátogatta őket, hogy megjavítsa a rádió­jukat, s megdöbbenve látta a lakásban heverő üres üvegeket és benyomása az volt, hogy a két német megfeledkezett a vállalt feladatról. Rádió­jukat azonban igen ügyesen rejtették el. Egy másik alkalommal a két németet teljesen részegen találta két nő társaságában. Sadat úgy véli, hogy ezek árulták el őket. Letartóztatásuk után az egyiptomi németbarát katonai szervezkedés egyes tagjai is hasonló sorsa jutottak, közöttük Sadat is. Sadat híradása szerint a vallatásnál a két német először hallgatott, de az 1942 augusztusában át­utazó Churchill maga elé hozatta őket és meg­ígérte, hogy megkíméli életüket, ha hajlandók együttműködni. A németek elfogadták az ajánla­tot, mindent bevallottak és e vallomás eredménye­ként került pl. Sadat is egy angol katonai bíróság elé. (14) v. Hefty Frigyes: “Abu Ramla” c. kézirat. (A tudtommal ez a cikk megjelent egy amerikai magyar újságban.) (15) Dr. Paul Leverkuehn: “German Military Intelligence” (Weidenfeld és Nicolson, London, 1954). (16) Az említett “Abu Ramla” kézirat Almásy­­nak tudja be Hadzsi Amin el Husszeini jeruzsá­­lemi mufti Egyiptomból való kimentését. A mufti azonban Irakon, Iránon és Törökországon ke­resztül jutottéi Olaszországba (az olasz követ ina­sának álcázva). A kimentés leírása az El Masri pasa megmentésére végrehajtott vállalkozás — si­keres eredményű — változata, s így tévedésnek látszik. (17) Ralph Brewster: "Wrong Passport” с. fentebb említett könyvében ad egy képet erről az időről. Almásyról adott jellemzése ellentmondá­sos talán, de kétségtelenül őszinte — s talán egy kissé kritikus — véleményből fakad. (18) A befejező résznél v. Hefty: “Abu Ramla” kéziratára támaszkodunk. (19) Az ismert orientálista, Germánus Gyula vallomása lényegesen hozzájárult a felmentő íté­lethez. Finn repülőbiy társak harcai 1939. november 30-án, a közel 200 milliós Szovjetunió megtámadta a három és félmillió la­kosú Finnországot. A moszkvai “hivatalos” hír­­szolgálat csak a támadást követő tizenhatodik órában említette először az eseményeket, akkor is megtévesztő szándékkal, azt állítva, hogy nem Igaz a Helslnkl-1 rádió híradása, amely szerint hadüzenet nélkül bombázzák a finn fővárost. “Az orosz bombázók kenyeret dobtak le Helsinki éhe­ző tömegeinek” — közölte a szovjet rádió. (The Winter War, R. W. Condon, Ballantlne Books 1972, 21. oldal.) Keserű humorral a finnek ezen­túl az orosz bombákat “Molotov kenyér”-nek hív­ták. A világ közvéleményét, a szovjetellenes felhábo­rodást a “Time" fejezte ki a legjobban (1939. de­cember 11. 26. oldal), amikor azt írta, hogy "gro­teszk jelenség az, hogy az orosz medve ara hivat­kozik, hogy megharapta a finn nyúl". A finnek felvették a kilátástalannak tetsző küz­delmet és olyan leckét adtak az oroszoknak, ame­lyet azok sosem felejtettek el. Egyik következménye ennek a Téli Háborúnak nevezett 105 napos küzdelemnek az volt, hogy a Szovjetunió fegyveres erejét nagyon lebecsülték a nyugati katonai szakértők. Ehhez nagyban hozzá­járult a maroknyi finn repülő gárda. Felvették a harcot a túlerő ellen. Számarányukhoz képest szinte hihetetlen pusztítást végeztek a támadó szovjet gépekben. A LEGELSŐ FINN LÉGIGY ŐZELEM A háború második napján tör­tént. Eino Luukkanen kapitány Enso légterét biztosította, amikor kb. 3200 láb magasságban két bom­bázót vett észre. Jelt adott a kísérő­jének és bevágta a gázkart. Megpró­bált a legközelebbi bombázó mögé helyezkedni. Az ellenség észrevette a finneket. Éles fordulóval délkelet felé fordultak. Luukkanent nem lehetett lerázni. A bombázó megje­lent a célzó készülékben. 400, 300, 200, 100 yardnyi a távolság. Meg­nyitotta a tüzet és látta a nyomjel­zők becsapódását. Ugyanakkor az ő orra előtt is megjelentek a szovjet lö­vész nyomjelző lövedékei. Majdnem összeütköztek. Éles fordulóval levált a bombázóról, majd igyekezett is­mét tűz alá fogni a bombázót. Köz-HEGYESHALOMNÄL TÖRTÉNT Rokkant bajtársunk azt hitte, hogy a magyar fürdők jót fognak tenni toldott-foldott csontjainak. (Jót is tettek!) Beutazáskor meglátták nála a Ma­gyar Szárnyakat. “Hát ez mi?” kérdezte a vámos. “Láthatja, rá van írva” mondta a hazalátogató. “Mi van benne?” “Hát az van benne, hogy hány “ami” gépet lőttek le a vadászaink.” “Na várjon” mondta a vámos. Jó óra múlva került elő az irodákból. “De az is benne van, hogy hány ruszkit lőttek le.” Rákacsintott a baj­társunkra, majd vissza adta a Ma­gyar Szárnyakat. ben már csak 500 láb magasságban voltak. Ekkor észrevette, hogy a bombázóból “tárgyak” kezdenek potyogni. Bombák voltak. A bom­bák robbanása megdobálta Luuk­kanen kis Fokkerjét “mint szalma­szálat a vihar” — mondta. Ismét a bombázó mögé került. Az orosz szé­pen feküdt a célzókészülékben, de abban a pillanatban, amint tüzet nyitott, a bombázó kieresztette a fu­tóit, hogy ezzel is csökkentse a se­bességét. Hirtelen fel kellett húzni a gépet, hogy össze ne ütközzenek. A következő fordulóból, úgy 50 lábnyi távolságból egy hosszú soro­zatot eresztett a jobb motorba. Szürkés füst tört elő a motorházból. A gép egy pillanatig mintha megállt volna, de hirtelen földnek szegezett orral meredek siklásba kezdett. Át­ugrott egy facsoport felett és hasra­­vágódott a havas földbe. Rövid csú­szás után megállt. A Tupolev SB-2-es volt Luukka­nen első légigyőzelme és ez volt a finn Téli Háború első légigyőzelme. A három orosz kikászálódott a gépből és fehér rongyokkal integetni kezdtek. FINN REPÜLŐ HADITUDŐSÍTŐ KESERVEI... Lindquist tábornok a maroknyi Finn Légierők parancsnoka mesélte ezt az esetet egy elégedetlen haditu­dósítóról. Amikor a haditudósító hallotta, hogy Tatu Huhanantti had­nagy egy bevetésen három orosz gé­pet lelőtt, meginterjúvolta a pilótát. Ez az interjú nem nyerne újságírói kitüntetést, mondta Lindquist tá­bornok. Valahogyan így zajlott le: Kérdés: Elmondaná, hogy mi tör­tént? Hogyan zajlott le a légiharc? Válasz: Hát először lelőttem egyet. Kérdés: És aztán? Válasz: Hát azután lelőttem egy másikat. Kérdés: Mi történt ezután? Válasz: Üjra lőttem és lelőttem a harmadikat. Utóirat: Néhány nap múlva Hu­hanantti hadnagy megsebesült egy légiharc folyamán, amikor túlerő­ben levő ellenséggel vették fel a har­cot. Huhanantti készakarva felök­lelte gépével a legközelebbi ellensé-33

Next

/
Thumbnails
Contents