Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Boksay Antal: Magyar tengerész repülő fegyvertények

Magyar tengerész repülő fegyvertények ..........................................................................................................................................................................................пи Részlet vitéz Boksay Antal “A FELHŐK KATONÁI” c. könyvéből A flottaparancsnokság 1916. ápr. 4-én kelt jelentésében két magyar tengerész-repülőnek, Vámos Lajos­nak és Molnár Jánosnak neveit emeli ki, továbbá az olasz repülőknek Lai­­bachban, Adelsbergben és Trieszt­ben tett egy hét előtti látogatását, melyet ápr. 3-án tíz tengeri repülő­ből álló rajunk Anconában viszon­­zott. Az eredményes bombázás után a védőütegek heves tüzelése két teli­találattal egyik gépünket leszállásra kényszerítette. A bajtársiasság érzé­sétől vezetve, az ellenséges kikötőben leszállón gépünk mellé hirtelen le­száll, Molnár János repülőmester és a két bennülő bajtársat gépére veszi. Molnár gépét az egyik partiüteg el­találta és sérültté teszi, mely a nagy hullámverésben nem is tud felemel­kedni a vízről. Egy ellenséges torpe­dónaszád és két kisebb cirkáló kifu­tott a kikötőből, hogy a két gépet a bennülőkkel együtt hatalmába kerít­se, de vizigépeink gépfegyverrel és bombákkal visszatérésre kényszerí­tették az ellenséget. Ismét két vizigé­­pünk száll le sérült gépeink mellé, az egyiket Vámos Lajos tengerészhad­­apród, a másikat Stenta sorhajó­hadnagy vezette. Az óriási hullám­verés dacára sikerült a négy bajtár­sat a gépekre felvenni és a pokoli ágyú- és gépfegyvertűzben a hábor­gó hullámokról felemelkedni. A két megrongált gép közül az egyik el­süllyedt, míg a másikat a legna­gyobb ellenséges ágyú tűzben Molnár gyújtotta fel, hogy az ellenség kezére ne kerüljön. A többi gépek sértetle­nül tértek vissza. A két magyar tengerészrepülő a flottaparancsnokság napiparancsá­ban is dicséretben részesült és meg­kapta az arany vitézségi érmet. Mol­nár és Vámos példás bátorságukkal és bajtársiasságukkal az utókornak is örök eszményképül szolgálnak. Molnár János még 1910-ben ke­rült a tengerészethez. 1915-ben vezé­nyelték a légicsapatokhoz és a Ma­gyar Aero Szövetség a 32. sz. pilóta­igazolványt adta ki részére. Jellemző repülőkészségére, hogy a vizsgáját követő napon Bécsújhelyről egyedül repült Pólába, hogy ott beosztásá­ban jelentkezzék. A tengerészeti re­pülök minden fontosabb akciójában 26 résztvett, ahol a magyar névnek csak dicsőséget és elismerést szerzett. Vámos Lajos tengerészhadapród a háború kitörésekor került a tenge­részeti repülőkhöz. Később Ham­burgba vezényelték a német hadi­tengerészeti repülőiskolába, ahol megtanulta a gépvezetést és 1914 decemberében letette a pilótavizs­gát. A Magyar Aeró Szövetség a 43. sz. vizi-pilótaigazolványt adta ki ré­szére. Többször vívott súlyos légihar­cokat az Adria fölött és egyízben öt gépből álló ellenséges raj fogta kö­rül, ahonnan győztesen került ki és két gépet lőtt le a támadók közül. A flottaparancsnoksági jelentések­ben gyakran szerepel Grosschmied István fregatthadnagynak, az egyik legjobb magyar tengerészeti repülő­tisztnek a neve. Grosschmied István vakmerő bátorsággal és merészséggel véghezvitt fegyvertényei révén a ten­gerészeti repülők között az legelső helyen áll. A Trieszt melletti Parenzó kikötő­városka mellett véghezvitt egyik ha­ditette mindenesetre egyedülálló a monarchia haditengerészeti repülé­sének történelmében is. A kikötőben elhelyezett vizi repü­lőállomás csak három gépből állott, melynek parancsnoka Grosschmied volt. Egyik nap hajnalán az olaszok 4 cirkálóból, 3 torpedórombolóból és két torpedónaszádból álló hajóhad­dal támadtak a kikötő ellen. Az el­lenséges hajóknak a reggeli szürkü­letben sikerült észrevétlenül a parto­kig eljutni. Az aknamezőt árulás folytán már ismerték. Az ellenséges hajók parancsnoka Constanze Ciano korvettkapitány volt, aki az öbölben azonnal elrendelte a tüzelést és fő­képpen a vizi repülőállomás hangár­jait vétette ágyútűz alá. Grosschmie­­det hajnali négy órakor a heves ágyútűz ébresztette fel, azonnal át­látta a helyzetet és a repülőállomás személyzetét gyorsan riadóztatta. A pilóták és szerelők vállvetve a leghe­vesebb ágyú tűzben vontatták ki a gé­peket a hangárból a starthelyre. Grosschmied úgy, ahogy volt, hiá­nyos öltözetben gépbe ült és a legna­gyobb ágyútűzben, minden motor­próba nélkül emelkedett a magasba. Egy másik géppel követi Molnár Já­nos repülőmester is, aki ugyancsak a legnehezebb ágyútűzben emelkedik fel a vízről. Grosschmied gépe körülbelül két mázsa bombát is vitt, úgy, hogy az alacsony vízállás miatt a vízről való felemelkedés igen nehezen ment. Alig érte el a 100 métert, már az egyik torpedórombolónak veszi az irányt. Az addig egyhelyben álló el­lenséges hajók most teljes gőzzel kö­rözésbe kezdtek, hogy a bombatalá­latot elkerüljék és mindennek dacá­ra Grosschmiednek sikerült az egyik hajót eltalálni. Az ellenséges hajók irtózatos ágyú- és gépfegyvertűzzel lőttek a gépekre és kezdetét vette most az ádáz harc a vizi és légi járművek között. A bom­ba által eltalált hajó kezelőlegény­sége holtan és sebesülten feküdt a fe­délzeten, de Grosschmied gépének szárnyát is több lövés éri, az eltalált bordák recsegve púposodtak fel a szárnyvászon alatt és néhol egész nagy darab vászonfoszlányok csüng­tek a szárnyak végeiről. Bombái le­­dobása után gépfegyveréből ontott gyilkos golyózáport a hajók fedélze­tére, ahol a kezelőlegénység a leg­több helyen a tűzgépek mellől el is menekült a hajó belsejébe. Az ellenséges hajóhad sietve visz­­szavonult, de Grosschmiednek is lő­szer- és üzemanyaghiány miatt le kellett szállnia. Az összeroncsolt gép­pel leszáll, gyorsan, úgy ahogy kija­víttatja, lőszert és üzemanyagot vesz fel és ismét felszáll, hogy üldözőbe vegye a menekülő hajókat. El is érte a Tagliamentó torkolatánál őket, ahol több bombát dobott rájuk. Itt gépe ismét találatot kapott, úgy, hogy csodával határos módon tudott csak hazáig eljutni. Grosschmiednek eddig három el­ismert légigyőzelme van. Hogy ez a szám nem több, az talán csak annak tudható be, hogy ő gépével inkább az ellenséges hajók ellen harcolt. — Valóságos réme volt az itt operáló különféle antant hadihajóknak és sokszor elüldözött egy-egy hajót az ellenséges kikötőig. Bizonyos, hogy­ha nagy bátorságát, merészségét és a hajók ellen fordított óriási harci energiáját tisztán légi győzelmek szerzésére használja fel, talán túl­szárnyalt volna mindenkit légi győ­zelmeinek számával.

Next

/
Thumbnails
Contents