Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Nemes Endre: Repülő akadémikusok

zódott, megszakítva a ha­gyományos Mikulás esttel december 6-án, a farsangi és 100 nappal az avatás előtt a “száznapos bállal” májusban. Egy alkalommal helyőr­ségi nagygyakorlaton vet­tünk részt reggel 5-től este 10-ig, leróva 80 km-t, de ez nem akadályozott meg két fiút — miután tekintettel a fáradtságra, e napon nem volt kimenő —, hogy ágyu­kat kitömve, mintha ben­ne aludtak volna, engedély nélkül a falon keresztül ki ne menjenek táncolni — mivel megígérték a lányok­nak. Az “eltávozás” termé­szetesen a 2 m-es falon ke­resztül történt. A hajnali visszatérés a II. emeleti há­lóterembe — miután min­den kapu le volt zárva —, a vízlevezető tetőcsatorna csövén történt. Ha valakit ilyenért elkaptak, az le lett fokozva. Ilyen is előfordult és az illetőnek fel kellett kötni a nadrágot, hogy hibáját kijavítsa. így értük el májust, amikor a nagy pünkösdi evezős regattán vett részt a LA. II. csapata is. Amíg ott voltam, 3 év alatt 2 ízben a mi csapa­tunk nyerte azt meg az ösz­­szes egyetemek és a LA. I. előtt. A csapat fele repülő volt. Pár név, akikre em­lékszem a 8-asból: Horváth István, Jámbor László, Ke­lemen János, Ziegler Emil, Joubert Edvin, Kalándy Tasziló és a kormányos Va­­dász Géza. Azután júniusban követ­kezett a két akadémia közti verseny, a LA. IL-ről több­ségben repülő akadémikus résztvevőkkel. Neveket nem akarok felsorolni, mert va­lakit kihagyok esetleg 50 év távlatából. Meg kell emlí­teni Arany Mihályt, aki or­szágos magyar bajnokságot nyert 110 m-es gátfutás­ban. Céllövészetben is töb­ben helyezést értek el főis­kolai bajnokságokon, épé vívásban Hennyei Imre bajnokságot nyert. Egyik évben geodéziai gyakorlatra mentünk, má­sik évben a műszakiakhoz Törökugratóra robbantás és fényszórás gyakorlatra. Erődítési munkán is dol­goztunk, alagutat építve, 3-as csoportban. Addig egy csoport nem mehetett el, amíg a rá kirótt 3 fakeretet be nem tette a föld alá. Az én csoportom du. 4-kor be­fejezte, de volt csoport, amelyik este 7-kor fejezte be, “pláne” akkor, ha jó köves volt a talaj. A “szőrös vállú” műszakiakkal nem lehetett viccelni. (Azért szőrös vállú, mert a geren­dahordástól a műszakisok­nak még ott is bőrkeménye­­désük volt.) Ezután követ­kezett a repülőtéri kihelye­zés. Sajnos ez — részben pénz, részben túlzott óva­tosság, részben spórolás miatt — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 6 hét alatt összesen 4 felszál­lást csináltunk, mint meg­figyelők a II. évben. Repü­lő feladatunk abból állt, hogy a Prohászka temp­lomról kellett I. világhá­borús Goldman rep. fény­képező kamerával stereo párt csinálni, köldökig ki­hajolva a Hungáriából, vagy HD22-ből. Foto-labo­­ratóriumi munka és morzé­­zás — nem töltötte ki az időnket. Amikor ezt szóvá tettük Béla bátyánk (Orosz Béla szds) menetgyakorla­tot rendelt el. Útközben jól beszalonnáztunk egy útszé­­li kocsmában. Amikor egy tiszt kihozta utánunk teher­gépkocsin az ebédet, mi azt azzal hárítottuk el, hogy nem eszünk, mert nagyon fáradtak vagynk — hason­lóan tettünk a vacsorával is. így nem volt több me­net. A III. évben már volt 6 felszállásunk, IV. évben pedig kettő közülünk egy csapattal összműködési megfigyelő feladatot is haj­tott végre. Állítólag Béla bátyánk jelentette, hogy az aksok kiképzésén 40.000 li­ter benzint spórolt meg és az akkori aks pletyka sze­rint ezért kapott volna bé­kekitüntetést. A IV. évfolyam avatása előtt 2 hetes harcászati úton vett részt, ahol bejár­va egész csonka-Magyaror­­szág területét, minden tere­pen alkalmazó-megbeszé­lést tartottak. így ismerték meg az országot. Augusztus 20-án a Kor­mányzót képviselő honvé­delmi miniszter előtt fel­­avatak hadnaggyá. Az első évben 22-en lettünk fela­vatva. Miután mi voltunk az első évfolyam, akik re­pülő kiképzésben részesül­tünk, elejétől kezdve, így joggal nevezhetem az 1935- ben avatottakat az első re­pülő akadémikusoknak. A hadrafoghatóságot mi még nem értük el. Később az akadémiáról már hadra­­fogható, szakosított — te­hát bombázó, vagy vadász, felderítő repülőtisztek ke­rültek ki. A mi osztályunk 22-es létszámához hozzájá­rult még 4 fő, akik a külön­böző fegyvernemektől, de a mi évfolyamunkból kerül­tek már mint tisztek a re­pülő csapathoz, mint meg­figyelők. Az 1935-ben avatott 260 fős évfolyamból a repülők vesztesége felette áll az ösz­­szes többi fegyvernemek veszteségének. Októberben, a csapathoz bevonulva kaptuk meg a pilótakiképzést és 1935. év decemberében már mind­annyiunknak ott volt a mellén az annyira várt és óhajtott aranysas a koroná­val. A repülő akadémikusok 1939-ben, Kassa visszatér­tekor Kassára kerültek. 1944-ben, amikor a szent­királyszabadjai új akadé­mia részben megépült ide, és részben Szombathelyre kerültek a repülő akadémi­kusok. A szigor és fegyelem elle­nére is sok szép emlék ma­radt meg bennünk. Ilyen hivatalos emlékek voltak: az Udvarlaki (Várban őr­ség) őrség, és 1932-ben Ita­­lo Balbo előtti díszelgés. MICHNA GYURI ESETE A “MASZTENG ”-GEL Gyuri a Pápai Kollégium remek tornásza volt. Ta­nulmányi eredményei messze elmaradtak tornász sike­reitől. Különös ellenszenvvel viseltetett az idegen nyelvek iránt. A világ legszebb nyelve a magyar, miért kínozzam magamat idegen nációk “bikkfa” nyelvével, mondogatta Gyuri. “Isten segítségével” leérettségizett és repülő lett. Kiváló vadászpilóta lett belőle. A háború vége felé, amikor az ötödik gépét, egy Mustang vadászgépet le­lőtte, őt is lelőtte a Mustang egyik társa. Földetéréskor Gyuri megsérült. Kórházba került. Kórházból betegsza­badságra haza került Pápára. A pápai helyi sajtó orgá­num, talán a “Pápai Hírlap” volt a neve, beszámolt Pápa illusztris pilótájának a légiharcáról és szerencsés kimenetelű sebesüléséről. A korzón egy szép napon találkozott volt tanárával. A tanár úr feledni igyekezvén a múlt keserveit, barátsá­gosan üdvözölte Gyurit. Elmondatta vele a légiharc rész­leteit. Gyuri két kézzel próbálta mutogatni a fordulókat. ...“és jött a ‘musztáng’” — mondta Gyuri. “Az nem musztáng, hanem maszteng!” — mondotta a felháborodott tanár.“Nahát, Isten megáldjon, Gyuri” ezzel kiábrándultán sarkon fordult a tanár úr. (Gyurkám, utólagos engedelmeddel mondtam, el ezt a kis történetet a Magyar Szárnyak-nak. Elmondtam az angol nyelvvel küzdők okulására. Misi.) 23

Next

/
Thumbnails
Contents