Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)
Gaál Gyula: Jó idő várható Budapest felett
Scholtz Miklós szds hangármesterével Fenyvesi törm-el. Másnap, április 3-án, hétfőn kellemes tavaszi napra ébredt a főváros. Nem sokkal déli 12 óra előtt ellenséges berepülést jelentettek. Ez gyakran előfordult, ezúttal azonban a Balaton elérése után a kötelék nem fordult nyugatra, Németország felé. A szirénák süvölteni kezdtek. A pestiek meglehetősen nyugodtan fogadták a légiriadót és tréfálkozva sétáltak az óvóhelyek felé. Eddig is voltak riadók, mégsem történt semmi. Azok, akik a lakásukban maradtak, hamarosan meghallották az egyre erősödő motorok zaját, majd megpillantották a mintegy 200 gépből álló bombázó köteléket Budapest felé “úszni” az ég kékje alatt. A rádióüzenet nem tévedett: szép idő volt Budapest felett. A 2./1. századot 10:00 órakor riasztották. Scholtz százados egy parancsnoki értekezleten volt és így a századot Irányi főhadnagy vezette. Nemsokára Újszászy százados l./l. századától is a levegőbe melkedett néhány gép. A Szikla a ferihegyi századot egy félóra múlva hazarendelte, de alig értek földet a gépek, amikor 10:40-kor újabb parancs jött az azonnali felszállásra. Ez esetben már volt póttartályuk és így töltés nélkül rohantak végig a felszálló pályán, majd a levegőbe emelkedtek. Baja fölé repülve a század megpillantotta a közeledő bombázó falanxot. Összeszorult a szívük: 12 pilóta egy végeláthatatlan légisereg ellen. Irányi elhatározta, hogy megpróbálja azt a támadási formát, amit a Repülő Kísérleti Intézet javasolt bombázók ellen. E változat szerint mintegy 500 méterrel alatta, szembe kellett repülni a kötelékkel, majd felhúzni csaknem a kiválasztott gép orra alá, mert ebből a helyzetből — mint azt matematikailag kiszámították — lehetett legtovább tűz alatt tartani a célt. Irányi ebben igazat is adott, csupán azt nem kalkulálták bele, hogy ugyanekkor a bombázó lövészei még tovább tudják tűz alatt tartani a támadó vadászt! Szerencsére azonban a század nem szenvedett veszteséget a támadás alatt, de amikor a Me 109-esek “leváltak” a bombázókról, a kötelék fellazult, a gépek szétváltak és ekkor csaptak közéjük az amerikai vadászok. Mindenki kétségbeesetten hívta a másikat, mert mindenki azt gondolta, hogy csak ő van megtámadva. Ugyan hallottak róla, de senki sem hitte el, hogy az amerikaiak ilyen tömegek bevetésére képesek. E napon a több mint 450 B-17 és B-24 bombázót 137 vadász kísérte. 4 Az ezt követő légiharcokban Hemmert László hadnagy egy P-38 lelövését jelentette Kajdácstól északra, míg Beregszászi Sándor szakaszvezető és Bárány József őrmester egy-egy B-24 lelövéséről tettek jelentést. A szolnoki századtól Papp Tibor főhadnagy és vitéz Szentgyörgyi Dezső törzsőrmester támadtak sikeresen egy Liberatort, Újszászy százados és Kereki Károly őrmester pedig egy másikat. Az utolsó rácsapásnál Újszászy kihúzván a támadásból kísérőjét nem találta. A légiharc folyamán Kereki lövést kapott, ejtőernyővel ugrott, de az ernyő selyme gépébe akadva magával rántotta a mélybe. A B-24 kigyulladt és rövidesen lezuhant Csepel környékén. Újszászy jelentette a légigyőzelmet a hősi halált halt Kereki nevében. Az 5./1. éjjeli vadász századtól is szállt fel néhány Me 210-es, de ezekről adatok nem állnak rendelkezésre. Papp Árpád hadnagy visszaemlékezése sze-Kőhalmifhdgy, Papp Tibor fhdgy, Tóth Lajos hdgy. rint, e napon csupán ő került légiharcba és gépében több találattal tért vissza a ferihegyi repülőtérre. Feltehetően a Reggiane 2000 Héjával felszerelt szolnoki 1./2. vadász századtól is volt gép a levegőben, mert ismert dolog, hogy Partos András hadnagy — aki 1944 elején a századnál volt beosztva és áthelyezéséről az l./l. vagy 2./1. századhoz tudomásunk nincs — légiharcban megsebesült és lelőtték Ócsánál. A bombázók megrongálták a Dunai Repülőgépgyár ipartelepet és a ferencvárosi pályaudvart. Az éjszaka folyamán a brit 205, repülődandár Wellington bombázói támadták a fővárost és nagyobb tüzeket okoztak. A nappali és éjjeli légitámadás 1073 halálos áldozatot követelt, csaknem teljesen a polgári lakosság köréből. Érdekes megjegyezni, hogy a fel nem robbant bombák száma olyan nagy volt, hogy ezeket időzített bombáknak gon-32