Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)

Majoros János: Titkos küldetés 1944. szeptember 22

Majoros János, a GLOBE-SWIFT gépével.

vitáit engem, hogy kimegyünk a géphez. Amint kihajt a műútra, minden hajamszála az égnek meredt. Az út nyugati oldalán, magasan, vasszerekezetekre építve, háromfázisú magas feszültségű kábelek húzódtak párhuzamosan az úttal. A vasszerkezetek körülbelül 200 — 250 méterre voltak egymástól és a kábelek alaposan belengtek közöttük középen. Visszaemlékeztem — dacára annak, hogy teljes reflektorfényt használtam —, sem kábelt, sem vasszerkezetet nem láttam. Olyan alacsonyan jöhettem be a mezőre, két vasoszlop között. Tiszta szerencse volt. Már tudtam mit akar a Colonel tőlem tudni és nyugodtan felkészültem rá. Odaérünk a géphez, ami egy óriási camouflage hálóval már le volt takarva és két fegyveres amerikai néger katona őrizte. Odakanyarodik a gép orra elé és megáll. Kiszállunk és a gép fölött elnézve a kábelekre mutat és azt kérdezi tőlem: “Mondja, hogyan csinálta? Sosem láttam ilyen ‘perfect’ kényszerleszállást. A gép majdnem sértetlen; ülések nincsenek; bekötőhevederek nincsenek; senki sem sérült meg. Sötét volt, a siklás végén magasfeszültségű kábelek alatt szállt le ismeretlen területre. Tudja-e, hogy milyen nagy rizikót vállalt?” Szemrebbenés nélkül válaszoltam: “Colonel, gyakorlat és tapasztalat kérdése az egész. 400 éjszakai repülőórám van. Tudom, hogy mit kell ilyen körülmények között cselekedni.” Azután engedélyt kértem tőle, hogy bemenjek a pilóta ülésbe, hogy kivegyem a Jaeger órát emlékül. Bementem, mialatt a Colonel az őröket faggatta, hogy volt-e itt valaki, érdeklődtek-e a gép miatt stb. Nagy meglepetés ért. Minden, ami a gépben elmozdítható volt, eltűnt — magyarán: a gépem ki volt belezve. Nagyon savanyú arccal léphettem ki, mivel a Colonel megkérdezte: “Mi az, valami baj van?” Nincs baj — válaszoltam — minden rendben van. Ezzel visszamentünk a repülőtérre, ahol már várt bennünket egy előkészített amerikai DC-3, azon átszállítottak bennünket Casertaba, ahol az AFHQ nevében General Wilson (angol) fogadott (hamarosan őt leváltották, helyébe General Alexander került). General Wilson igazi angol udvariassággal gondoskodott rólunk. A deputy (helyettes) változatlanul egy amerikai tábornok volt, General MacNarney, aki a háború után nyugdíjba ment és a CONVAIR repülőgépgyár elnöke lett San Diegoban. Itt találkoztam vele 1952- ben és rögtön szerződtetett, mint tervező mérnököt, a vállalathoz. Úgyszintén ott láttam egy liaison szovjet tábornokot is, Kislenkot, akit, mint az árnyék kísért egy egyenruhás női ezredes, a szárnysegédje. Ok esetünket már aznap jelenthették a Kremlinnek. Egyheti tárgyalás után értesültünk, hogy egy amerikai ejtőernyős hadosztály készen áll bevetésre Bariban és egy másik, angol ejtőernyős alakulat Benghaziban akció készen a Hortobágyra, a csendőrség, testőrség és a debreceni helyőrség által biztosított 25 négyzetkilométeres területre. Magyarokat is képeztek ki ejtőernyős ugrásra vezetőknek. A római magyar kolónia számos közismert tagja jelentkezett kiképzésre. Örültünk ezeknek a híreknek és izgatottan vártuk az akció kezdetét. Október 15-e után lefújták az egész dolgot azzal az indokolással, hogy a kormányzót a németek elhurcolták, a nyilasok vették át a hatalmat, s ilyen körülmények között az egész akció már eleve fiaskóra van ítélve. Egyébként Magyarország a Szovjet érdekszférába tartozik. Ezzel a magyar különbéke ügye lezáródott és hazánk fölött megkondult a lélekharang.

Ott voltunk az AFHQ, gondozásában a háború befejezéséig. Kifogástalan bánásmódban részesültünk. Egy külön villában, közvetlenül az AFHQ, mellett voltunk beszállásolva és mindennap kocsi jött értünk, ami bevitt bennünket az AFHQ tiszti étkezdéjébe reggelire, ebédre és vacsorára. Időnként tájékoztatást kaptunk, persze burkolt formában, mik történnek odahaza és természetesen tele voltunk aggodalommal. 1945. május 15-én engedélyt kaptunk a Rómába való költözködésre. A Collegium Hungaricumban laktunk addig, míg az idő a repatriálásra elérkezett 1946 júliusában, amikor jelentkeztem a vállalatom utódjánál (MALÉRT megszűnt, átvette a helyét MASZOVLET), ahol az elnöki székben General Krajnov orosz tábornok trónolt.

UTÖIRAT

20

Megkérdeztem Majoros Jánost egy néhány részletről. Ezeket mondta:

1. A repülés ideje: 1944. szeptember 22. Start: 16:57, kényszerleszállás Termoli mellett: 20:03.

2. C.T. Howie angol tüzér ezredes Dunkirchennél esett német fogságba. Ö volt a hátvéd parancsnoka. Fedezte az angol csapatok kiürítési műveletét. Amint Casertaba értünk, a Palazzo Umbertoban a főhadiszálláson, (AFHQ.) átnyújtották neki a tábornoki kinevezését. Annyit mondott a fogságról, hogy a németek bedugták egy Breslau melletti Stalagba, ahonnan sikerült megszöknie. Nem nyugat felé menekült, hanem kelet felé. Lehet, hogy ez nem volt véletlen. Valószínű, hogy az angoloknak volt egy “registere” a keleteurópai anglofil arisztokratákról és így kerülhetett Howie Zsigray grófnő birtokára. Zsigray grófnő a Kis-Kárpátok melletti birtokáról felhozta a "menekültet" a várba, ahol a különbéke kísérletének a tervbevétele miatt rejtegették, amíg a titkos küldetésre sor került.

3. Az aranyszállítmány történelmi tény. Kállay miniszterelnök kiküldött 1200 kg. aranyat Svájcba, Bakách-Bessenyei követ rendelkezésére, ö volt a leendő “disszidencia” kiszemelt vezére. A háború után ez az aranymennyiség kalandos és kalandoros történtek után a kommunista kormány kezébe jutott. Sok és nagyarányú korrupció fűződik ehhez a történethez.

4. Sajnosén már ismertem Rákosinak és Szakasits '“elvtárs” hírhedt “sameszának”, Marosánnak a nevét. Az úgynevezett földalatti mozgalom elfogott üzeneteiből (angol szoc.dem. vonal) ismertük ezeket.

5. Kértem egy “curriculum vitáét”, (életrajzot) Majoros János bátyánktól, különös tekintettel az amerikai tevékenykedéseire. Megkaptam az angol nyelvű "Biographyt”, amelyet a szakirodalomban tartanak számon Majoros Jánosról. Ennek a lefordítása komoly fejtörést okozott. A rengeteg “terminus technicus” magyar nevével nem találkozunk minden nap.

Majoros János rövid életrajza: (Nem szószerinti fordítás.)

A MALÉRT főmérnöke volt. (Magyar Légiforgalmi RT.) A Magyar Légügyi Hivatal Baleset Kivizsgáló Bizottságának volt a tagja. Sportrepülőgépek és vitorlázó gépek tervezésében részt vett.

Amerikai pályafutását a Convair Companynál kezdte. Tervező mérnök-