Komáromi Református Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 29. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 12. (Debrecen, 2015)
B. Kovács István: A Komáromi Egyházmegye
Komáromi Egyházmegye I. KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE A reformációt követően az ún. csallóköz-mátyusföldi, illetve felső-dunamelléki, illetve samarjaiként is ismert egyházkerület része volt. 1593-ban 13, a 17. század közepén 30 anyaegyház volt benne, Bars, Esztergom és Hont vármegyék területén. Az ezután bekövetkezett üldözések legnagyobb részüket megsemmisítették, úgy hogy 1730 tájáig a gyülekezetek száma hétre apadt. A Carolina resolutiót követően az egyházkerület egyesült a Dunától délre és nyugatra fekvő református gyülekezeteket tömörítő, korábban dunántúliként, ill. veszprémiként is emlegetett egyházkerülettel. Ettől kezdve a Komáromi Református Egyházmegye a Dunántúli Református Egyházkerület része volt.Aa 17. században egészen 1650 tájáig hozzátartozott a Csallóköznek Komárom vármegyébe eső része és ennek Duna-balparti szomszédsága, valamint az utóbb tatai egyházmegyévé alakult vidék is. Miután a komjáti egyházmegye megszűnt, később felújult egyházai nagyobb részben beléolvadtak. A szintén megszűnt samarjai egyházmegyének a megmaradt egyházai ugyancsak a komáromi egyházmegyéhez csatlakoztak. Az utóbbiak révén határszéli fekvésű lett, s a 18. század első felében, amikor mindössze tizenhat egyházában volt lelkész, a szomszédos morvaországi reformátusokra is kiterjesztette a kormányzását akkori, cseh származású esperese, Valesius János Antal. Egyházainak a tatai egyházmegye kiválása előtti számát (46) a csadakozások folytán szinte ismét elérte: 1780 körül 38 anyaegyháza volt. 1820-ig ez a szám 44-re, 1885-ig újból éppen 46-ra szaporodott, az első világháború idejéig pedig 48-ra. Trianont követően az egyházmegye területe teljes egészében Csehszlovákiához került. Az 1951-es alkotmány értelmében az egyházmegye nevét dél-nyitrai-ra változtatták, s a nyugati részében fekvő egyházközségeiből megszervezték a pozsonyi egyházmegyét. Az 1991 novemberében tartott zsinat elfogadta a Cseh—Szlovákiai Református Keresztyén Egyház új alkotmányát, amelynek értelmében ismét, nevében is komáromi lett az egyházmegye. Az első világháborút követően a nagybirtokok felparcellázásával megvalósított földreform keretében szlovák és morva telepeseket hoztak. A 2. világháborút követően a magyar református lakosság jelentős részét Magyarországra telepítették, s helyükbe ismét szlovák népességet hoztak. Esperesei voltak: Magyari Ágh Jakab komáromi (1615—1652), Suri Lőrinc komáromi (1652-től (1660.), CsuziCseh Jakab komáromi (1670.) 1672-ig), Oroszilstvánbátorkeszi (1688 elej én), MagyariKossaPéter ekeli (1702.) 1720-ig),TataiJánosnemesócsai,tanyi(l 720—1725),
