Barsi Református Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 27. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 10. (Debrecen, 2014)

B. Kovács István: A Barsi Egyházmegyéről

Magyar Református Egyház Javainak Tára A BARSIEGYHÁZMEGYÉRŐL

Az esztergomi főesperesség területéhez tartozó Alsó-Garam mentén a reformációt követően az ún. Bars-Honti Protestáns Egyházmegye jön létre. Esperesei közül Csütörtöki István nagysallói lelkészt ismerjük. A két protestáns egyház önállósodását követően szervezték meg a bars-hontiként, garammellékiként, néha lévaiként is ismert Barsi Református Egyházmegyét, amely az ún. csallóköz-mátyusföldi, illetve felső-dunamelléki, illetve samarjaiként is ismert egyházkerület része volt. Ez utóbbinak az 1592. évi galántai zsinatán hagyták jóvá az ún. barsmegyei kánonok néven ismert, részben hitvallási, részben egyházigazgatási cikkeket. Ez utóbbiakat 1595-ben az ún. Felsőmagyarországi cikkek váltották, melyekből aztán 1623-ra a komjáti kánonokat szerkesztette meg Czeglédi Szabó Pál. 1593-ban 13, a 17. század közepén 30 anyaegyház volt benne, Bars, Esztergom és Hont vármegyék területén. Az ezután bekövetkezett üldözések legnagyobb részüket megsemmisítették, úgy hogy 1730 tájáig a gyülekezetek száma hétre apadt. A Carolina resolutiót követően az egyházkerület egyesült a Dunától délre és nyugatra fekvő református gyülekezeteket tömörítő, korábban dunántúliként, ill. veszprémiként is emlegetett egyházkerülettel. Ettől kezdve a Barsi Református Egyházmegye a Dunántúli Református Egyházkerület része volt. A XVIII. század derekán a megszűnt komjáti egyházmegye egyházaival (7), majd jóval később az újonnan alakult zólyomival és zselízivel gyarapodott. A trianoni döntést követően a drégelypalánki esperességből átkerült gyülekezetek is hozzá kerültek, s az egyházmegye az újonnan megszervezett Dunamelléki Egyházkerület része lett.

Az egyházmegyét két részre osztó Garam mentén 1944. december 20-án három hónapra megállt a frontvonal. A visszavonuló német hadsereg öt templomot robbantott fel: Érsekkéty, Nyírágó, Garamvezekény, Zselíz és Alsóvárad. Bombázás következtében elpusztult a templom Zólyomban és Nagykálnán. Harci cselekmények következtében elpusztult a templomtorony Ujbarson, Felsőszecsén és Garamszentgyörgyön. Bombázás következtében teljesen elpusztult a parókia Ersekkétyen, mely így a legnagyobb hadikárt szenvedett egyházközségünk volt. Alig volt az egyházmegyében olyan egyházközség, amelyben a három hónapos állóharc cselekményei ne rongálták volna meg az épületeket és sok templom berendezését is. Az egyház többi részén is nagy hadikárok voltak, de máshol összesen nem pusztult el annyi templom, mint a Barsi Egyházmegyében. Az anyagi károkat betetőzte a magyar református lakosság jelentős részének Magyarországra történt áttelepítése.

Esperesei voltak: Gyöngyösi Gonda András lévai (1593), Miskolci Puha Pál barsi (1609), Rátkai György lévai (1619 dec., 1625-ig), Győri Bálint barsendrédi (1632 jam), Perlaki Köncöl Márton lévai (1641 máj., 1662.), Ladányi C. András nagysallói