P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Rézedények a református templomokban
• Szalóc 1755. Keresztelő kanna és tál, velentzei rézbűi és ónnnal futtatott (Uo. 2001. 64.) • Szuhafő 1759. réz kondér (Uo. 2001. 223.) • Tiszalúc 1754. török réz tányér (Uo. 2001. 36.) A levéltári adatok elemzése Mint a felsorolt vizitációs adatokból kitűnik, a borsodi gyülekezetekben is viszonylag alacsony volt a rézedények száma. Ha az edényformákat vesszük végig, kitűnik, hogy réz úrasztali borospohárról nem történik említés. A nagyobb méretű bortartó edények között említenek kannákat, „ajakas és talpas” jelzőjük vár magyarázatra. A rézedények kedvelt alakja volt a talpon ülő gömbölyű test, amelyet kiálló kiöntőcsőrrel láttak el. Ennek alapján vetjük fel, hogy feltehetően ezt a formát jelentette a fenti két jelző. Az „ajakas és fedeles” kanna esetében úgy véljük, hogy hengeres csőrös edényről lehet szó, amely megegyezik az ónkannák elterjedt alakjával, feltételezzük, hogy ezekről vehették a formát a rézművesek. Két ízben jegyeztek fel kondért. Ezt az edényformát szerencsésen ismerjük. A debreceni paplanosok céhének fennmaradt egy edénye 1793-as évszámmal, amelyen szerepel a megnevezése, „kondér”, ennek alapján fogalmunk lehet erről a formáról.114 Az edény hasonlít egy közel fél évszázaddal későbbi, 1835-ös vörösréz kulacshoz, amely a debreceni szíjgyártó céh edénye volt. A kondér elnevezést tehát Debrecen környékén is ismerték, kulacsra emlékeztető formát értettek alatta. Alakjukkal kapcsolatban más lehetőség is felmerül. Nagybákay Péter szerint a habán fűszertartókhoz hasonló vörösréz vagy ónedényeket nevezték így Miskolc, Rozsnyó, Kassa környékén.115 Ezek hasábos edények voltak kis szájjal. Véleményét alátámasztja a következő adat, amely srófos kondért említ. A Tiszáninneni Református Egyházkerületben, mint arról korábban szóltunk, az úrasztali borosedények között kedvelt volt a négy-hatoldalas ónpalack, amelynek csavaros szája volt. így tehát gondolhatunk arra, hogy valóban ezt a formát is takarhatta a megnevezés. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a debreceni paplanosok kordérjának is ilyen csavaros ónkupak volt a fedele. Mindenesetre nagyobb űrtartalmú edényekről lehetett szó, hiszen 10 itcésként írják le az egyiket, amely kb. 5 liter nagyságú volt. Harmadik edényforma a tál, amelynek funkció szempontjából úgy tűnik, két változatát használták. Véleményünk szerint a magában említett tányér feltehetően kenyérosztó tányér volt. Ezt támasztja alá, hogy minden esetben a kannák előtt említik 114 R Szalay Emőke 1982. 252. 115 Nagybákay Péter 1965. 146. 83
