P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Üvegedények a református egyházban
üvegcsűrök túlnyomó többsége a Rákócziak tulajdonában volt. Ezek között találjuk a makovicai uradalomban a zborói üveghutát. Egy 1639-es sárospataki leltár 5200 kristálynak nevezett üvegpalackot, poharat említ. így nem elképzelhetetlen, hogy itt készülhetett a hotykai pohár is. Ezt a feltételezést erősíti, hogy Sátoraljaújhely a levéltári források alapján üvegkereskedelmi központnak tekinthető, ahol a Sárospatak közelében fekvő Hotyka hívei beszerezhették a poharat.213 Beregi Egyházmegye • Gút 1808. vagyon két tányér, melynek edjike Üvegporczellán (Mellyet még régi atyáink is birtanak ... 2001. 80.) • Szőlősvégardó 1808. Keresztelőedény Üvegtál és talpas üveg pohár (Uo. 2001.141.) A gúti üvegprocellán feljegyzés gondolkodásra késztethet. Az üveg és porcelán együtt említése alapján biztosra vehetjük, hogy a leíró az összeírás során 1808-ban mindkét anyagot ismerte. A vizitáció adatát vizsgálva az anyag milyenségére vonatkozóan több feltételezésünk is lehet. Tudjuk, mint fentebb szó volt róla, olykor a porcelán jelző fehéret jelentett ebben az időben. Esetleg lehetett csont vagy tejüveg, mindkettő fehér színű. Korát illetően utalunk a habán üvegekre, amelyek között van fehér ónmázzal bevont üveg is. A tévesen száldobágyi, helyesen szoldobágyi Károlyi üveghutában készült tejüveg palackokról írja Varga Vera, hogy az ilyen formájú, tejüveg anyagból készült, a porcelánfestés modorában készült színes zománcfestéssel díszített edények a XVIII. század közepén az Európában még ekkor igen ritka porcelánpótló, azt utánzó tárgyak közé tartoztak.214 Mivel Gút a Kárpátalján található, nem is esik túl messze a Károlyi birtokon lévő üvegcsűröktől, így felmerülhet, hogy vájjon nem ilyen tejüvegből készült tárgyról van-e szó, hiszen tudjuk, hogy a szoldobágyi huta termékei egész Erdélyben közismertek és népszerűek voltak. A felsoroltak között többször fordul elő üvegpohár. További adatok hiányában alakjukról nem tudunk többet, csak annyi bizonyos, hogy fennálló edények lehettek. A szőlősvégardói kivételt képez, mert itt megörökítette az összeíró, hogy talpas pohárról van szó. Ebben az esetben feltételezhetjük, hogy a talpas üvegpoharak változata lehetett. A leggyakrabban feljegyzett edény a tál, tányér. Ez az edényforma kevés változatosságra ad lehetőséget. Feltehetően egyszerű kerek formát követhettek. 213 Veres László 2006. 41. 214 Varga Vera 1989. 22-23. £*> 141
