P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Bádogedények a református gyülekezetekben
ségét az adja, hogy a karimába beütve 1754 számok sorakoznak, amelyek feltehetően a készítés évszámát jelentik. Egyszerűsége mellett különleges értéke van, hiszen ilyen korai datált bádogedényt eddig még nem közöltek (194. kép). Keresztelő poharak Ugyancsak a pacséri gyülekezet őriz egy különleges formájú edényt. A tagolt, kúpos talpból emelkedő kónikus oldalú edény egyenes, háromszög alakú kiöntőcsőrrel ellátott. Oldalt illesztett kerek fedele gömbölyded. Használatára nincsenek adatok. A levéltári feljegyzésekben az azonosítható formák mellett bizonytalan formájú edények is előfordulnak. Ilyen a fél meszejes edény, illetve az egyik feljegyzés fél meszejes eszközről szól. Ez lehetséges, hogy olyan forma volt, amelynek nem tudta az összeíró a nevét. Egyházi használatban lévén felvetjük, hogy a pacséri edény esetleg keresztelőedény lehetett, de az is lehetséges, hogy semmilyen liturgiái szerepe nem volt (195- kép). A felvidéki Abaúj-Tornai Egyházmegyéből, Körtvélyes gyülekezetében találunk egy hengeres testű, felfelé kissé szűkülő oldalú füles poharat, amelyen a talp és a szájperem, valamint az oldalak összeillesztése és rögzítése cinezéssel történt. A szájperem alatt két cingombon beütött jelzés látható. Az izsnyétei összeírásban szerepel „egy bádogból készült keresztelő füles pohár”, ennek alapján feltételezzük, hogy ilyenek lehettek a gyakran említett keresztelő poharak (196. kép). A gyülekezetekben őrzött bádogedények kis számának egyik feltételezhető okára ugyancsak egy levéltári forrás szolgáltat adatot. A Szatmári Egyházmegye egyik gyülekezetének összeírásában olvashatjuk: „Gacsály 1808. első kanna bádogból van, mely már szinte hasznavehetetlen a fedelén ez van írva F. E. 1728.”134 A feljegyzés szerint az 1728-as évszámú kanna az összeírás időpontjában, 1808-ban már szinte hasznavehetetlen, csak 80 éves volt. Ez az adat lehetőséget ad arra, hogy a bádogedények esetében kb. 80 évre tegyük használhatóságuk időtartamát, ennyi idő alatt korrodeálódhattak. Ez lehet az egyik magyarázata a református egyház kevés bádog emlékének, a fennmaradtak értéke éppen ezért kiemelkedő jelentőségű. Zománcozott bádogedények A XIX. század közepén terjedt el a bádogedények zománccal való bevonása. A református egyház felszerelési tárgyai között feltehetően már ekkor megjelenhettek az 134 „Nagy Atyáinknak is az Attyaik szerzették....” 2006. 84.
