P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Bádogedények a református gyülekezetekben
gában, hiszen az összeíró nem tudta pontosan megállapítani. A barabási 1659-es tál már biztosan bádogból készült, ez a művesség korai ismertségét mutatja. De az 1709- es tarpai adat is azt igazolja, hogy ezeken a részeken is jelen volt a bádogedény a XVII. század utolsó évtizedétől kezdődően. A fentebb idézett borsod-gömöri-kishonti 1753-54-es összeírások adataival szemben Bereg megyében 1808-9-ben már azzal találkozunk, hogy a bádog edényeket néhány kivételtől eltekintve keresztelőedényként használják. Az adatok kétharmada említi a bádog keresztelő készleteket. Ez egyrészt arra utal, hogy ekkor már általános volt az együttesek, a készletek - víztartó edényke és tál - használata. A vizes edénykék megnevezése többnyire pohár, egyik adat füles poharat említ, de szólnak csészéről is. A készlet nem jelentette azt, hogy ugyanabból az anyagból készült mindkét edény. A kannák között előfordultak ón azaz cin kannák és poharak, míg a tálak között a bádog mellett cserepet is említenek. A tálak, tányérok esetében ismét felmerül, hogy használatuk kétféle lehetett, úrasztali kenyérosztó tál illetve keresztelő tál. A barabási gyülekezet ezüsttel futtatott pléh tányérja kenyérosztó tál volt. Ilyen korai időszakban - 1659-ben - még nem nagyon készíttettek a keresztelés szertartásához külön edényeket a gyülekezetek. A XVII. századi zempléni összeírások a század folyamán végig arról szólnak, hogy a vizitá- lók felhívják a hívek figyelmét arra, hogy szerezzenek be keresztelő edényeket. Úgy gondoljuk, nem sokban térhetett el a beregi helyzet sem ettől. A muzsaji feljegyzésnél az edények sorrendje alapján következtethetünk arra, hogy a kenyérosztással lehet kapcsolatos az egyházközség tányérja, mert előtte réz és cin tányérokat sorolnak fel. Úgyszintén kenyérosztó vagy kenyértartó tálnak véljük a feliratos tarpai edényt. Egyetlen adat vonatkoztatható úrvacsorái boroskannára, az asztélyi, amely megadja az űrmértékét is, amely - 5 icce kb. 41 - nagy ahhoz, hogy keresztelő edény legyen. Fennmaradt edények Az alábbiakban áttekintjük a református egyház emlékanyagában jelenleg ismert bádogedényeket, amelyek a XVIII. századtól kezdődően a XX. század eleji készítésük révén lehetőséget adnak arra, hogy fogalmat alkothassunk ennek a mesterségnek a termékeiről. Úrasztali borospoharak A fentebb említett imolai pohár említésén túl a Délvidékről, Drávaszögből a ka- rancsi összeírás adata mutathat egyedül arra, hogy úrasztali borospohárról van szó: ^95
