P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Rézedények a református templomokban
RÉZEDÉNYEK A REFORMÁTUS TEMPLOMOKBAN A református egyház felszerelési tárgyai között találunk vörösréz és sárgaréz edényeket is, bár ezekből az anyagokból jobbára használati edényeket és mindennapi tárgyakat készítettek évszázadokon keresztül. A templomi szertartási edények közé való bekerülésük nem teljesen véletlen. A már sokat említett debrecen-egervölgyi zsinat határozata kifejezetten szól a rézről, mint olyan anyagról, amelyből készülhetnek úrasztali edények. A rézművesség története A rézművesek a fémmel dolgozó mesterek közé tartoztak. Magyarországon a korai időktől jelen voltak a mesteremberek között. Már a XIV. században tudunk rézművesről Pozsonyban, bár még a következő században is egyszerre egy főnél nem volt magasabb a számuk.98 A századok során egyre több mester dolgozott, így ők is eljutottak a céhalakulás stádiumába. A XVI-XVII. században 14 önálló céhszervezetük jött létre hazánkban.99 A rézművesek munkájának alapanyaga a vörösréz lemez volt, amelyből rézedényeket és más konyhai eszközöket alakítottak. Az árszabásokból kitűnően elsősorban fazekakat, lábasokat készítettek, mellettük a pálinkafőző üstök voltak a leggyakoribb termékeik, ezért sok helyen üstkészítőknek is nevezték őket.100 A limitációkban rézművesekként szerepelnek, olykor veres-rézművesek vagy kolompárok néven emlegetik őket.101 Ezt láthatjuk 1813-ban a veszprémi árszabásoknál, ahol kolompárosokról vagy veres rézművesekről szólnak. A rézműves munkákról 1626-ból, 1653-ból ismerünk árszabást Kassáról. Majd a XVIII. század közepétől kezdődően Győr, Kassa 1744-ben, Pelsőc 1777-ben, Rozsnyó városa 1810-ben foglalkozott árúikkal. Kaposváron 1812-ben kolompárosokról történik említés, ahogyan a bádogosokat is nevezték, viszont a felsorolt termékek rézműves készítmények. A limitációkban-árszabásokban a XVIII-XIX. század folyamán úgy tűnik, hogy rézműves névvel mindig a vörösrézzel dolgozókat illették, míg ha sárgarézből készítették termékeiket, így jegyezték fel - sárgaréz művesek. A vörösrézből dolgozó rézműveseket, illetve a sárgarézből dolgozó mestereket a XIX. században már elkülönítik. A limitációk külön említik a rézműveseket és a sár98 Skorka Beáta 2001.148. 99 H. Csukás Györgyi 2001. 8. 100 Frecskay János 2001. 348-352., Dóka Klára 2005. 218. 101 H. Csukás Györgyi szerk.: 2001. 8. 80
