P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Ónedények a református egyházban
szét utolsó fellángolása volt, a szecesszió végével az ónöntés eltűnt a kézműves mesterségek közül. Az ónedények jelzése Az ón lágysága miatt nem igazán alkalmas használati edények készítésére, ezért keményebbé tétele miatt más fémekkel ötvözték. Az ólom alkalmas az ötvözésre, azonban míg az ón az egészségre ártalmatlan, az ólom mérgező, ezért bizonyos meny- nyiségen túl nem engedték az edények anyagához való vegyítését. Az ártalom megelőzésére előírták a használat megengedett arányát. Ez volt a minőség jelzése, amit kötelezően ellenőriztek. így alakult ki az óntárgyak esetében is a jelzés használata. Az ötvösjegyekhez hasonlóan az ónedényeken is több jelzés fordulhat elő. Elsőként a mesterjegyet említhetjük. A mesterjegy alapján megállapítható, hogy ki készítette az adott tárgyat. A jegyek másik csoportját a céhjegyek vagy a városjegyek alkotják. A harmadik jelzés az ón összetételére utal. Az előírás szerinti 10:1 ón-ólom arányát fejezte ki a Feinzinn jelzés, amelyet FZ vagy koronás rózsa, valamint a Probzinn felirat jelzett. A Vermischtes Zinn jelzést a XVIII. századtól kezdve használták, a régi alapanyagból öntött edényeket látták el vele. Az Angliából behozott ónt Fein Englisch Zinn felirattal jelölték. Az ilyen tárgyak nem ólommal ötvözöttek, hanem többnyire bizmutot és antimont használtak, amelyek nem mérgezők. Gyakori volt a Schlackenwalder Feinzinn jelzés, ez csehországi eredetre utal. Ennek ellenére az ónedények jelentős részén nem találunk jelzést, aminek több magyarázata lehetséges. A korai időben készült edényeken általában hiányoznak a jegyek, ennek okát abban vélik, hogy még nem vették szigorúan a jelzést. A következő feltételezés az, hogy céhen kívüli un. kontár mesterek voltak a készítők. Harmadik magyarázat szerint az előírások ellenére bizonyos tárgy típusokat nem volt kötelező jelzéssel ellátni, illetve a kiemelkedő, értékes darabokat általában nem jelezték. Ez lehet a magyarázata annak, hogy míg a tálak, tányérok legnagyobb része jelzett, a kannák között jóval kevesebb a jelzéssel ellátott darabok száma. Ónedény formák Az ónedényeken is kimutathatók a művészeti stílusok meghatározó jellegzetességei. A magyarországi ónedények az általános európai, elsősorban német formákat követik. Az ónöntés a gótika korában kezdett elterjedni Európában. A XVI. században már több edény nevével is lehet találkozni, ezek az alapvető formákra utalnak, mint tál, kanna, palack. Közülük legjellegzetesebb és legelterjedtebb forma a kanna volt. A gó£»> 63
