P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Ónedények a református egyházban
ÓNEDÉNYEK A REFORMÁTUS EGYHÁZBAN Az ón a középkortól kezdődően a mindennapi használati tárgyak, elsősorban asztali edények kedvelt anyaga volt. A korai időszakból viszonylag kevés számú tárgy maradt fenn, ennek oka, hogy az ón a hőmérsékletváltozásra igen érzékeny. Hideg hőmérsékleten anyagában változás indul elő, amely megállíthatatlan. Az edény színe szürkévé változik, felületén levelesen válnak le részek, végül teljesen megsemmisül. Ezt a folyamatot ónpestisnek nevezik. Mivel az anyagszerkezetben megy végbe a változás, a beteg tárgyról a vele érintkező ép edényre is átterjedhet a folyamat, ezért az ónedényeket egymástól eltávolítva kell tárolni. A régi edények megsemmisülésének másik oka, hogy puhaságuk miatt könnyen sérülnek. A hibás edényeket a tulajdonosok alapanyagként ajánlották fel az ónöntő mestereknek, akik felhasználták új edények készítésénél. Mivel a mesterek általában a kor divatos edényekeit készítették, nem őrizték meg az eredeti alakot, így a régi formák eltűntek. A XX. század elejétől kezdődően irányult a figyelem az ónedényekre. Weiner Mi- hályné, Németh Gábor, Holl Imre tanulmányai után a közelmúltban Orgona Angelika és Vida Gabriella foglalkozik a magyarországi ónedényekkel. Egy nagyobb terület, a Kárpátalja református gyülekezeteiben található ónedények ismertetését a közelmúltban közöltem.81 Ugyancsak megjelent a vajdasági és a drávaszögi ónedények feldolgozása.82 Legutóbb az ónedények egyháztörténeti jelentőségéről volt szó.83 A magyar ónedényállomány nagyobb részét napjainkban is a református gyülekezetek őrzik. Ónöntés Magyarországon Hazánkban a legkorábbi levéltári adatok az ónöntésre vonatkozóan a XV. századból ismertek, ekkor kannagyártóként említik az ónöntő mestereket. Az első feljegyzések Budán, Kassán, Bártfán, Pozsonyban és Brassóban sorolnak fel ónöntő mestereket. Számuk eleinte viszonylag alacsony volt, ezért nem alkottak önálló céheket, hanem más, többnyire rokon szakmákkal társultak. Az is előfordult, hogy először más mesterséget űző kézműves később kannagyártóként szerepelt, így maradt fenn számos ónedénye. Ilyen volt az Eperjesen tevékenykedő Paulus Lang. Első mesterjegyein még 81 P. Szalay Emőke 2004. Itt lásd az irodalom részletes felsorolását. 82 P. Szalay Emőke 2007. 83 P. Szalay Emőke 2008. 6i
