P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Úrasztali ezüst edények
szélén lévő lyukak arra utalhatnak, hogy további díszítés lehetett ráerősítve, amely az idők során lekerült róla (79. kép). Ebben a pohártípusban utolsóként a verbőci tölcséres poharat hozzuk elő, amely ennek a formának legdíszesebb megoldása. A A sima test talpán és derekán öntött un. liliomos pártával és kötélsodrásos sávval ellátott. Ilyen megoldás gyakorta előfordul a XVII. századi tölcséres poharak között68 (80. kép). A változások nemcsak gazdagodást, de szegényedést is jelenhetnek, ilyenek a csupán felirattal ellátottak. Különösen áll ez egy-egy késői időszakban készült példányra. Ilyen az igen egyszerű 1708-as nagymuzsaji pohár, amely szerény képességű mester munkája, feltehetően egyik utolsó változata lehet ennek a pohártípusnak (81. kép). Összevetve az írásos adatokkal, látható, hogy általános, jellemző fogalmakat használtak ezekre az edényekre - pohár, ezüst pohár. A verbőci tölcséres pohár lejegyzése „poharacska”, ezt a kicsinyítőképzős megnevezést bizonyára kisméretű edényre használták, amilyen maga a pohár. Űrmértékre vonatkozóan a beregdédai pohár szolgáltat adatot, amely megjegyzi, hogy „egy meszejes”. A meszej kb. 4 dl volt. A gyülekezet napjainkban is őriz egy poharat, amely évszáma alapján azonos az említettel, méretét tekintve viszont kisebb 4 dl-nél, ebben az esetben feltehetően pontatlan volt az összeíró részéről az űrmérték meghatározása. A XVII. század legkedveltebb, legelterjedtebb formája az un. talpas pohár volt, amelyet a tölcséres pohárból eredeztetnek. Bobrovszky Ida feltételezi, hogy az udvari forma pohár elnevezéssel illették a kortársak.69 A Beregi Egyházmegyében 8 példány maradt fenn századunkra. Díszítésük a két legelterjedtebb technikával, domborítással és véséssel készült. A beregszászi gyülekezet pohara a század egyik legismertebb domborított díszítőelemével, az un. gyümölcsomókkal ellátott. Jelzése alapján az egyik legjelesebb debreceni ötvösnek, a XVII. század első felében élt és működött Szegedi Ötvös Mártonnak a munkája. A pohár feliratában az ajándékozás 1711 évszáma szerepel. Itt ismét azt látjuk, hogy egy tárgy korának meghatározásakor az ajándékozási évszám másodlagos jelentőségű lehet70(82. kép). A vésett díszítésre a nagybégányi 1638-as pohár a példa. A szájperem díszítése a reneszánsz mustrára emlékeztet, alatta az ugyancsak jellemző lambrekin, a testet tagoló gyűrű két oldalán un. lépcsőminta látható (83. kép). 68 Legutóbb P. Szalay 2011a. 45-46, 69 B. Bobrovszky Ida 1980. 94-95. 70 P. Szalay Emőke 1997. 361-368. 52^5
