P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Az úrvacsorai edényekről

repet a XVIII-XIX. században előbb a mázas fazekastermékek, majd a XIX. század második felében a kőedénykorsók töltötték be. Keresztelőedények A másik sákramentum a keresztelés volt. Ezek tekintetében még annyi rendelke­zést sem fogalmaztak meg a zsinati határozatok, mint az úrvacsorái edényekre vo­natkozóan. A keresztelés előírása kancsót vagy kannát említ. A forrásokból kitűnően olykor összetartozó együttes, keresztelőkancsó és tál alkotja a keresztelés felszerelé­si tárgyait. Az esetekben nagyobb részében azonban nem volt ilyen kapcsolat a két edény között, anyaguk is eltérő volt. A keresztelőkészletek anyaga szintén bármi lehetett. Az évszázadok során a gya­kori cserépedény mellett fémből készült is akadt. A korábbi időkből, főként a XVIII. századból jelentős számban maradtak fenn kis boroskannna méretű ónkannák, kan­csók. A XIX. század végén kialakult formával, összetartozó keresztelőkancsó és tál együttesekkel találkozunk, ezek a készletek más felekezeteknél - római katolikusok­nál, görögkatolikusoknál - is elterjedtek voltak. t 43

Next

/
Thumbnails
Contents