P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Az úrvacsorai edényekről

repet a XVIII-XIX. században előbb a mázas fazekastermékek, majd a XIX. század második felében a kőedénykorsók töltötték be.

Keresztelőedények

A másik sákramentum a keresztelés volt. Ezek tekintetében még annyi rendelkezést sem fogalmaztak meg a zsinati határozatok, mint az úrvacsorái edényekre vonatkozóan. A keresztelés előírása kancsót vagy kannát említ. A forrásokból kitűnően olykor összetartozó együttes, keresztelőkancsó és tál alkotja a keresztelés felszerelési tárgyait. Az esetekben nagyobb részében azonban nem volt ilyen kapcsolat a két edény között, anyaguk is eltérő volt.

A keresztelőkészletek anyaga szintén bármi lehetett. Az évszázadok során a gyakori cserépedény mellett fémből készült is akadt. A korábbi időkből, főként a XVIII. századból jelentős számban maradtak fenn kis boroskannna méretű ónkannák, kancsók. A XIX. század végén kialakult formával, összetartozó keresztelőkancsó és tál együttesekkel találkozunk, ezek a készletek más felekezeteknél - római katolikusoknál, görögkatolikusoknál - is elterjedtek voltak.

t

43