P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
A református templomok berendezése
Ugyanakkor az úrasztala a templombelső szakrális terében a liturgia során a legfontosabb berendezési tárgy. Olykor az úrasztalát külön korláttal vették körül, így elkülönítették a templombelső többi részétől. S. Lackovits Emőke felveti, hogy ezzel mintegy a legfontosabb helyet, a szentségek kiszolgáltatására hivatott teret jelölték ki.36 Két fő alapváltozatát különböztethetjük meg. Az egyik a gótikában kialakult, majd a reneszánszban is kedvelt ládás, majd szekrényes asztal továbbélése. Általában kis lábakon áll a négy, hatoldalú zárt rész, amelyen egy nyitható ajtó található. A zárt szerkezetű úrasztala a felszerelési tárgyak őrzésére szolgált, amint arról pl. a tiszabecsi 1808-as összeírásban olvashatuk: „A templom asztala rejtekében ezen edények és ruhák vágynak két zin kanna egy ezüst pohár, egy czin tányér, 2 gyólts abrosz 3 batiz arannyal és ezüsttel varrott ótska keszkenők. A keresztséghez egy czin ibrik és egy cserép tál.”37 Ez az asztaltípus a református templomokban nagy kedveltségnek örvendett, és mint látni fogjuk, még a XIX. század végén is készítették.38 A másik alapforma lábas asztal, ezeknél nem adódott lehetőség tárolásra, csak az úrvacsora osztás alkalmával kaptak szerepet. Az úraszatalok között anyagukat tekintve leggyakoribb a fából készült változat. A korábbiak festettek voltak, de vannak közöttük furnérozottak, esetleg intarziával- faberakással díszítettek. Általában puhafából készültek, az előbbi technikákat ezek esetében használták a fa kevésbé szép anyagának eltakarására, illetve szebbé tételére. A másik asztalos technika, amellyel díszítették a bútorokat, a faragás illetve a vésés volt, ezzel többnyire a keményfát munkálták meg. Gyakori az esztergálással kialakított lábakkal ellátott változat is. Az asztallap leggyakrabban kerek, esetleg ovális, szögletesek - négyzetes vagy téglalap alakúak - kisebb számban készültek. Az úrasztala másik gyakori anyaga a kő, elsősorban márvány, amelyből leggyakrabban központi lábas megoldással készült, de négy saroklábas változata is van. A Felvidéken néhány esetben előfordul olyan úrasztala, amely különböző anyagokból készült. Ilyen az a megoldás, amikor a márvány vagy fa lapot öntöttvas lábak tartják. A bántapolcsányi úrasztala lapjának 1696-os évszáma bizonyítja, hogy igen korai darab. A kerek talapzaton álló, négyzethasábos, keretbetétes díszítésű szekrényrész egész oldalra kiterjedő ajtóval ellátott. Lapja sima szélű, kerek, festett díszítéssel, felirattal (18. kép). 36 S. Lackovits Emőke 2012. 116. 37 „Mellyet még az régi atyáink is birtanak” 2001. 150. 38 Zlinszkyné Sternegg Mária 2008. 33-36. Itt felhívja a figyelmet a református templomok bútoraira. 28 <«§
