P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
. Mátyfalva 1808. egy ittzés Zöld cserép korsó vagy bütykös, kér. edények egy cserép kancsócska, egy cserép tálatska (Uo. 109.) • Munkács 1808. egy nagy cserép bütykös (Uo. 114.) • Muzsaj 1808. egy öt ittzés cserép Korsó. (Uo. 118.) • Nagybereg 1808. egy kilenc ittzés cserép bütykös (Uo. 121.) • Rafajnaujfalu 1808. egy Bütykös (Uo. 124.) • Rákos 1808. egy bütykös (Uo. 125.) • Salánk 1808. egy tíz ittzés zöld bütykös (Uo. 129.) • Sárosoroszi 1808. zöld öt ittzés bütykös (Uo. 133.) • Szernye 1808. egy bütykös cserépből (Uo. 140.) • Tiszakeresztúr 1808. egy cserép korsó (Uo. 153.) • Tiszaújhely 1808. négy ittzés zöld mázú bütykös (Uo. 158.) • Tiszaújlak 1808. fekete mázú bütykös mintegy három itzzés (Uo. 159.) • Zápszony 1808. egy bütykös (Uo. 168.) • Verbőc 1808 tserép csupor és tál, egy tserép bütykös (Uo. 173.) Az írásos adatok elemzése Figyelemre méltó a Beregi Egyházmegye összeírása, hiszen ilyen nagyszámú cserépedény egyetlen egyházmegyében sem került összeírásra, itt 1808-ban minden gyülekezetben találtak az összeírok. Az edények túlnyomó része úrasztali boroskorsó un. bütykös volt, viszonylag nagyobb méretű edény. Ha okot keresünk a számos előfordulásra, meg kell jegyezni, az nem lehetett, hogy nem volt a templomokban úrasztali boroskanna, ugyanis ebben az időben szinte minden gyülekezet rendelkezett ónkannával. Ezek az egyházközségek kis lélekszámúak voltak, így nem lehetséges az a magyarázat sem, hogy a hívek számának növekedése követelte meg újabb borosedények beszerzését. Sajnos a feljegyzések rövidek, többnyire csupán annyit közölnek, hogy bütykös, korsó, olykor az űrtartalmúk pl. öt iccés. Több esetben korsó vagy bütykös megjegyzés szerepel, ami annak bizonyítéka, hogy talán nem két különböző edényről van szó, hanem valószínűleg mindkét elnevezést használták ugyanarra az edényformára. Többször is feljegyezték a korsók színét. Szinte kivétel nélkül zöldet említenek, ez azt mutatja, hogy más különleges edényekhez hasonlók voltak. Országszerte a zöld volt az ünnepi edények szokásos színe, ennek magyarázata, hogy a zöld máz drága volt, így törvényszerűen alakult ki, hogy a különleges edényeket ezzel a mázzal látták el. A három másik szín közül a sárga készítési helyét illetően még feltételezéseket sem tudunk előhozni, holott ez is nagyobb méretű edény volt. 132
