P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
A kulacs a népi fazekasság jellegzetes formája, bortartó ünnepi edény volt. A református egyház klenódiumai között még ez a forma is előfordul, mint azt a telkibányai gyülekezet 1905-ös évszámmal ellátott kulacsa mutatja, amelynek díszítményében a szőlőfürtök és búzakalászok, búzavirágok alkotta koszorúban vadrózsák is feltűnnek (232. kép). A népi kerámiák között a XIX. század közepe táján, második felében kedvelt más formák is feltűnnek a klenódiumok soraiban. Ilyenek az eredetileg pálinkás butellák- nak használt kisméretű könyv alakú edények. A fazekastermékekként készült butellák érdekessége, hogy sokszor biblia felirattal ellátottak, ami ebben az esetben humorosnak tekinthető. A telkibányai gyülekezet butellája 1901-ből (233. kép), a göncruszkai egyházé 1905- ből való (234. kép), a harmadik az arkai gyülekezet 1908-as évszámú edénye. Díszítésükben az egyházi funkcióra utal az egyik oldalukon a búzavirág és szőlőfürt koszorúban elhelyezett kehely, másik oldalukon finom vadrózsakoszorú fogja körbe az ajánlási feliratot. A göncruszkai gyülekezet edényén a festő nevét is megtaláljuk, mely szerint Szombati István Telkibánya. Művészi öntudatát mutatja, hogy ezt feljegyezte. Mivel a három gyülekezet közel helyezkedik el egymáshoz, valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy a butellák megjelentek ezekben a templomokban. Hollóházi edények Az északkeleti országrész másik jelentős kőedénygyára a hollóházi volt. A gyár meglétére az első adat 1831-ből ismert, mely szerint az anyakönyvekben szerepel egy porcelángyárnok. A XIX. század közepén több bérlőváltás történt a gyár élén. Közülük a legjelentősebb, amikor az 1850-es években Istvánffy Ferenc bekapcsolódott a gyár életébe. Az ő idejében javult a termékek színvonala, tökéletesedtek a színek, a máz szép, repedezésmentes lett. Az 1880-as évektől a századfordulóig gyártott alkotások sajátosak, egyéniek. A kutatás a természet után festett virágokat, gyümölcságakat emeli ki, emellett a Zsolnay gyár hatása mutatható ki a díszítményben. Megjelenik az aranyozás is, amely megdrágítja az edényeket, de ünnepi jellegüket növeli. A gyár a századfordulón nagy teleppé fejlődött. Az első világháború utáni időszak válságos korszakot hozott a gyár életében is. 1939-ben új bérlő jelentkezett, aki ismét kísérletet tett a gyár átszervezésére, a művészi színvonal emelésére.162 Ez a gyár napjainkban is működik, modern kelyhek is készülnek templomi úrasztali borospohárként. 162 Katona Imre 1978. 130-3. Könyvében a gyárakra vonatkozó legfontosabb irodalom felsorolása. 116 ««§
