P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
mindekkoráig még csak nyomára sem juthaték..”136 Az azóta eltelt időben fokozatosan tárult fel a habán kerámia és az alkotók története. A XVI. században a reformáció hullámai közé tartozó anabaptisták eredetével foglalkozó történeti kutatásokat Krisztinkovich Béla, Bunta Magda nyomán Katona Imre foglalta össze. Az ő tollából került ki a habánok magyarországi történetét és a habán kerámiát feldolgozó alapos kötet.137 Legutóbb Vida Gabriella tekintette át a habán kerámia forma és díszítményvilágát.138 2012-ben Radványi Diána és Réti László összegezte a habán kerámiáról szóló tudásanyagot.139 Legkorábban Nyugat-Magyarországon a XVI. század közepétől kezdődően telepedtek le anabaptista csoportok. A következő században az erdélyi fejedelmek közül Bethlen Gábor volt nagy támogatójuk, aki Alvincra telepítette őket, míg I. Rákóczi György 1646-ban Sárospatakra vitte egy csoportjukat. Ez a tény abban a vonatkozásban érdekes, hogy mindketten reformátusok voltak, bár nincs adatunk közvetlen kapcsolatra a fejedelmek, a református egyház és a habánok között. Azt viszont tudjuk, hogy a Felvidéken szintén a protestáns főurak fogadták be őket birtokaikra. Levéltári adatok alapján feltételezik, hogy Gyöngyösön és Egerben is többen éltek a XVIII. század második felében. A habánok egy sereg mesterséget magas fokon űztek. Kiváló mesterei voltak az üvegművességnek, könyvkötésnek, de feljegyeztek késcsinálókat is, legismertebb azonban edénykészítésük volt. A habán edényeket fajansznak nevezzük, alapanyaguk un. márgás agyag, amely világosra ég. A készítés során erre kerül fel az ónmáz, amely átlátszatlan fehér színű, de lehet kék, ritkábban sárga, amit fémoxidok - kobalt és antimon - hozzáadásával érnek el. A visszafogott, kék, zöld, sárga és mangánlila vagy mangánbarna színnel készült díszítmény erre az ónmázra kerül. A díszítés nagy kézügyességet kíván, mert a festék azonnal odatapad és nem lehet javítani rajta. A fehér, esetleg kék és sárga ónmázas edények vetélytársai lettek mindenütt a helyi fazekasok termékeinek. A díszes habán edények a főúri udvarok mellett a városokban, a céhek ünnepi edényei között is fontos helyet foglaltak el, de a polgári háztartásokban is nagy kedvelt- ségnek örvendtek. Nem alap nélkül volt minden megjelenési helyükön problémájuk a helyi fazekasokkal. 136 Katona Imre 1974. 8. 137 Katona Imre 1974. Itt lásd a részletes irodalom felsorolását. 138 Vida Gabriella 2008. 164-6. 139 Radványi Diána-Réti László 2011. 101
