Gömöri Református Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 21. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 7. (Komárom, 2013)
Tartalom
A GÖMÖRI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A mai egyházmegye gyülekezetei kezdetben Gömör-Kishonti Magyar Protestáns Egyházmegyében tömörültek. Többségük a ló. század 2. felében fogadta el kálvini tanítást. Az önállósuló református gyülekezetek a borsodi reformátusokkal egyesültek. Az 1595 körül jóváhagyott, Borsod-Gömör- Kishonti Cikkek néven ismert, 38 egyházigazgatási cikket tartalmazó törvénykönyv a korabeli egyházi élet fontos dokumentuma. Az egyesült egyházmegye 1596-tól az ún. „nagyborsodi tractus” része volt. A 17. század a protestantizmus nagyarányú terjedését hozta. Pálfalvay János érseki vizitátor 1636-ban mindössze 3 római katolikus papot talált a megyében. Velük szemben viszont ugyanott 45 evangélikus és 36 református lelkész hirdette az Úr igéjét. Az 1646-os szatmárnémeti zsinat határozata értelmében nagyborsodi tractus csatlakozott a tiszáninneni egyházkerülethez. A Wesselényi-féle összeesküvés felfedezése után, a pozsonyi vértörvényszék beidézte a református lelkészeket. A legtöbb gályára hurcolt, illetve arra szánt református lelkész Gömörből való volt. Emléküket az érintett gyülekezetek templomaiban, 1917-ben pedig egy közös táblán örökítették meg a rimaszombati templomban. A 18. század utolsó évében a Borsod-Gömör-Kishonti Református Egyházmegye három részre szakadt. Az önállósuló gömöri gyülekezetek megalakították a Gömöri Református Egyházmegyét. Az 1799. szeptember 26-án, Pelsőcön tartott közgyűlésen a Tiszáninneni Református Egyházkerület részét képező egyházmegyét két járásba osztották be: a pelsőcibe és rimaszombatiba. Elhatározták a budai kánonoknak a „kebelbeli papok számára való kinyomatását", továbbá öt-öt tanácsbírát választottak a prédikátorok, illetve a világiak közül. Az egyházmegye könyvtárát Nyíri Mihály, runyai lelkész kezdeményezésére hozták létre, 1824-ben. Az egyházmegye történetében a trianoni döntés jelentett nagy törést. Az egyházmegye lelkészei 1920. november 12-én, Feleden tartott tanácskozásukon határozatot hoztak arról, hogy hajlandók letenni a hűségesküt, és elfogadni a csehszlovák kormány rendeletéit. Az 1922. március 21-én, Tornaiján tartott református egyházmegyei gyűlésen a jelenlévők határozatban követelték az egyházi autonómiát, magyar teológiát, iskolákat, a Magyarországon való tanulás lehetőségét, a lelkészeknek a csehszlovák állampolgárság megadását, nyugdíj folyósítását, a hivatalos rendeletek magyar nyelvű közlését. A megye elcsatolt részein 25 900 református lelket számoltak össze. A létszámában megfogyott, területileg megkisebbedett, 35 anyaegyházközséget számláló Gömöri Református Egyházmegye szervezetileg az 1920. július 1-én létrejött Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerületbe tagolódott. Esperesét, pálóczi Czinke Istvánt előbb püspöki jogkörrel felruházott püspökhelyettesként bízták meg az utóbbi vezetésével, majd 1921. október 30-án iktatták be a püspöki tisztségbe. A Magyarország területén maradt gömöri és tornai református gyülekezeteket a 18 anyaegyházat számláló Gömör-Tornai Református Egyházmegyébe szervezték. Az 1929-ben Beretkén megnyitott árvaház ugyan az egyetemes egyház intézménye volt, létrehozásában és fenntartásában azonban a Gömöri Református Egyházmegye különleges szerepet vállalt. 1939. december 15-én megtartotta első közgyűlését az immár ismét eredeti határai közé került egyházmegye. Az egyházmegye és a rimaszombati egyházközség közös kiadásában jelent meg, 1941 és 1944 között, Varga Imre szerkesztésében az Olajág c. lap. A 2. világháborút követő időszakot az egyházmegye nagyon megsínylette. Az 1939-ben önállósult Szlovák Köztársaságban élő reformátusság irányítására megalakult, ún. Szervező Bizottság tovább folytatta tevékenységét Az 1945. május 24-én, Kassán kelt szabályrendeletének VII. pontja értelmében a gömöri egyházmegye „osztatlan marad, de csak addig, míg meg nem bizonyosodik, hogy ott is szükség lesz szlovák egyházmegye alakítására”. Számos gyülekezet jelentősen megfogyatkozott a cseh- és morva országrészekbe való ki-, illetve a Magyarországra való kényszeráttelepítés következtében. A református egyházi javak elkobzása is nagyon sújtotta az egyházmegyét. Magyar Református Egyház Javainak Tára H
