P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben az összeírások alapján
elképzelésünk, ugyanis orros kancsórói szól. Színe említése alapján bizonyos, hogy az egész országban általánosan elterjedt díszedény technikával, zöld mázzal készült. A formára vonatkozóan is tartalmaz adatot az összeírás, amikor feljegyzik, hogy orros kancsó.64 Amennyiben az általánosan ismert orroskancsóról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy ez az edényforma itt is bekerült az egyházi edények közé. Tálak A drávaszögi gyülekezettel ellentétben itt a kenyérosztó tálak között szintén találunk egy ezüstöt, amely ugyanazon patróna ajándéka 1788-ból. Ontálak mellett réz ti nyárról is tudósit a feljegyzés. Utolsóként említjük a kenyér előkészítésére szolgáló fatálat, amely ezen a területen szintén használatos volt a XIX. század elején. Keresztelöedények A keresztelőedények a fentiekhez hasonlóan dnból készültek, a tál mellett edényként poharat említenek, közöttük van olyan kanna, amelyet szintén pohárként írtak le. 1885-ÖS ÖSSZEÍRÁS ADATAI Az 1885-ös püspöki látogatás során készült feljegyzés a felszerelési tárgyakban olykor változást örökít meg. Sajnos nem minden gyülekezetnél írják össze újra az edényeket, olykor csak azt jegyzik meg, hogy semmi változás nem történt. Ebben az esetben el kell fogadnunk, hogy a gyülekezet ugyanazokkal az edényekkel rendelkezett ekkor, mint hetven évvel korábban. Borospoharak A kelyhek esetében azt látjuk, hogy a korábban összeírt feltételezett úrasztali borospohárként használt öwpoharakat jórészt felváltották újabb kelyhek. Egy ónpohárról szólnak a források, amelyről azt írják, hogy kettétört. Az előzőleg felsorolt rézedények mellett újabbak tűnek fel. Itt találkoztunk olyan esettel, amikor két egyforma kehely kerül a gyülekezet birtokába.65 Ez a XVII. szá64 Az alföldi fazekasközpontok kedvelt terméke volt az orrosnak nevezett összenyomott szájú kan- csóforma, amely legtöbbször közösségi célokat szolgált, úrasztali edény illetve céh vagy társaságok edénye volt. P. Szalay Emőke 1999. 245-256. 65 Ez gyakran előfordult a gyülekezetekben. Példaképpen a XVII. századból Hajdúszoboszló egyház- községét említhetjük, ahol szőlőfőserleg párat készíttettek 1766-ban. Ilyen a XVIII. századból a balatonkenesei egyház hólyagos pohárpárja. De feltehetően ez a szokás jelenik meg a tiszaszöllősi egyház két tölcséres poharában is, amelynek az az érdekessége, hogy egy XVI. századi pohárnak a XVIII. században készítették el a párját. P. Szalay Emőke 2003. 71-77. 67
