P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)

Horvátországi Magyar Református Egyház - Tárgyjegyzék I.

A tányérokon semmi fel Írás nincsen.

„A bizalom pecsété alatt”332.

Ennél az egyházközségnél abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a két összeírás mellett rendelkezünk egy harmadikkal is, amely megelőzi őket. 1773-ban a gyülekezet akkori prédikátora leírta a gyülekezet történetét és benne az úrasztali edényeket is. A feljegyzésben korai adatot találunk a cserépedények templomi használatára. Itt írják le, hogyan használták a kenyérosztó tányérokat, az egyikre tették a kenyeret, a másikkal befedték. Ez magyarázat arra, hogy szinte minden feljegyzésben együtt szerepel két óntál. A forrás további fontosságát az adja, hogy a tiszteletes feljegyezte az ónkannák és az ezüst pohár árát. Sajnálatos viszont, hogy nincsenek meg az edények, mind eltűntek a délszláv háborúban, így nem vethetjük össze a megadott árakat az edényekkel. Annyi azért megállapítható, hogy nagyságrendi eltérés volt az ónedények és az ezüst edények ára között, hiszen az ezüst pohár legalább háromszor annyit ért mint a nagyméretű ónkanna, sőt ez az összeg csak az ajándékba adott halakra vonatkozik, amelyet viszonzásképpen adtak.

Kő

1817.

Az Űr asztalához tartoznak:

egy réz pohár, már az arany és ezüst megfuttatásoktol egészszen megszabadulva, — az inscriptio rajta ez: Ecclesia Rfrta Korogyiensis fieri curavit. Ao 1778. Két czin kánná az egyik két, a másik másfél ittzés. Magosságok jóval különböző, és nyílások olly szűk, hogy kézzel bele járni nem lehet. Ide járul egy kisded ón tányér.

— A Körösztölő kánná bádog néhány rozsda rágta jukakkal, a tárnyérja is bádog.

„A bizalom pecsété alatt” 145- 1885.

Az urasztalához tartozó edények

1 kanna 1 pohár 2 tányér (rézből) A keresztelésnél használtatik 1 cin kanna és alja. „A bizalom pecsété alatt”277.

A kis lélekszámú drávaszögi falvak közül ez a legkisebb. Kicsinysége megmutatkozik a templom felszerelésében is, hiszen nem volt saját úrasztali poharuk, a kórogyiaktól kaptak egy használt poharat. Az ajándékozásra véleményünk szerint 1783 után kerülhetett sor, mert ezt az évszámot viselte a kórogyiak ezüst pohara. Sajnos a délszláv hárorúban a kői egyház edényei is mind eltűntek, amikor a szerbek kifosztották a parrókiát.

57