P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
A laskói gyülekezet szintén három kannát őriz, kettő közülük egyforma. Kis gyűrűs talpuk hengeres testben folytatódik, kiöntőcsőrük tagolt, rövid. A fedél, amely az egyik kannán hiányzik, vízszintes részből kissé domborodó sáv fölött vízszintesen zárul. Billentőjük két levél között gyöngysoros, a fül félkörívben hajlott. Díszítésük a talp fölött és a száj alatt két vésett vonal. A kiöntőcsőrük két oldalán szerény ágak között látható az évszám. A vizitációs jegyzőkönyvben 1817-ben két ón kannákról írnak. Feltételezzük, hogy ez a két kanna a feljegyzésben említettekkel azonos. Készítési idejüket a XIX. század elejére tesszük. (I. jegyzék 28—29. 26—27. kép). A laskóiak harmadik peremes, tagolt talpú, hengeres testű kannája eltér az előzőktől. Kiöntőcsőre is más formájú, nagyobb, tagolt. A fedél tagolt, kétszeres homorulattal emelkedik. Billentője makk alakú, a fedélen rögzített. A füle hosszan nyúlik, egészen a talp felett kapcsolódik a testhez. A kanna kissé emlékeztet a vajdasági újvidéki gyülekezet kannáira, amelyeket jelenlegi tudásunk alapján Fauser Jánoshoz kapcsolunk. Beszerzése feltétlenül az említett 1817-es összeírás után történt, mivel ekkor nem említik, ez alátámaszthatja feltételezésünket a készítőt illetően (I. jegyzék 30. 28. kép). A hercegszöllösi gyülekezet 1748-as évszámú kannája a legdíszesebb edény a Drávaszögben. A három gömbön álló edény peremes, domború talpból indul, a test hengeres. Kis kiöntőcsőre tagolt. A fedél kettős domború sávval emelkedik. A kiöntőcsőr fedélrésze az illeszkedésénél ívelt vonalú, elől kissé felkunkorodik a vége. A billentő a fedélen rögzített gömb. A fül a derékon kapcsolódik. A feliratot egyszerű koszorú fogja körül. Az edény fedelében beütve három jelzés látható, amelyek egyike győri jelzésre emlékeztet. A kétszer beütött magyar címeres jegy a XVII. század közepén működő Böhmer Kristóf jegyéhez hasonló. Mint készítőt azonban elvetjük, mivel ez a kanna nem készülhetett a XVII. században.26 Egy ismeretlen XVIII. századi mester jegyét is idézi, akinek ICB névbetűi jelennek meg a jelzésben. A XVIII. század közepén szerepel egy ICB névbetűs győri kannagyártó, akinek pl. a győri reformátusok őrzik 174l-es szép kannapárját.27 A másik jelzés ismeretlen. A jegyek alapján úgy véljük, hogy győri műhely terméke28 (I. jegyzék 31. 29. kép). A leggazdagabb ónedény állománnyal a haraszti egyház rendelkezik. A legkorábbi egy ónkannapár. A kissé domborodó peremes talp domború gyűrűvel kapcsolódik a kissé szűkülő testhez, amely a száj alatt ismét domborodva hajlik ki. A fedél széle lapos, felül domborodó. Fülük félkörívben hajló, végükön gyöngysor. Az edénytest díszítése mindkettőn két kettős vésett sáv között leveles ágak keretében stilizált korona alatt a felirat 1756-os évszámmal. A kannák jelzés nélküliek, így készítési helyükről közelebbit nem tudunk. E két edény egyedülálló azzal, hogy nincs kiöntőcsőrük. 26 Weiner Mihályné 1978. 43. 1. 27 Weiner Mihályné 1978. 52. 45. Részletesebben írt róla a gyűri kézműiparokkal kapcsolatban. Felvetette, hogy esetleg a forrásokban emlegetett Johann Christian Payer stannariussal azonos, akinek 1741-es győri kannái kívül 1734 és 1737 évszámú edényeit is említi. Uő. 1965. 130-131. 28 Weiner Mihályné 1965. 22
