P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)

Iparművészet a XIX. század második felében, a XX. század elején

mutattak. Ugyanakkor a gyári termékek sem voltak teljesen értéktelenek, a sokszorosított ezüst tárgyak is jelentős színvonalat képviseltek, amit az irántuk megnyilvánuló társadalmi igény alakított ki.

A historizmust követő szecesszió az iparművészet terén alkotott legjelentősebbet. Mivel mind szellemi téren, mind a tárgyi világban gyökeresen megváltoztatott mindent ez az új stílus, az ember mindennapjait teljesen átformálta. Ez a magyarázata annak, hogy a használati edények a századfordulón már egyértelműen az új stílus, a szecesszió jegyében születtek. A hazai gyárak az ezüst mellett alpakkából is készítettek tárgyakat, amelyekről megjegyzi a korabeli kritika „technikailag teljesen kifogástalanok, formában is jók”.

A bemutatásra kerülő tárgyak elemzése során ezekre a kérdésekre szeretném felhívni a figyelmet, adalékot szolgáltatva a további szintetizáló feldolgozásokhoz.

10