Ungi Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 9. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 1. (Debrecen, 2006)

Ajánlás

Darma, Tarnoc% Bottfalva, Konc%ha%a, hatba, v. hatja, haló, Sicloc% Matyocz, Wajkocz, Palagy, Galoc^, Sgiirte, Csas^lo, Nagy-Geböc% Kis-Gebticg, Baranya, Helmecg, .Speregnye Oppidum, Ignicge, Nagy-Dobrony, Kis-Dobrony, Chomona, Telek, Es^eny, Sfalaka, Chap, Salomon, Szelmencze, Nyarad, Dobo-Ruszka, Mochar, Keleczen, Kapos Oppidum, Chepely, Chicher, Wajan, Beés, Iske, Mocksa, Mogyoros, Kérész, Palocz, Wi- soka, Bajanhaza, Tegenye, Zalvar, Be%ö, Pinkoc% Eakart, Nagy-Raska, Kis-Raska, Hegyi, Abara, Mez-Pest, Machet, Kachand, Deregnyo pagus, Deregnyo Castel- lum, Szalok, Butka, Szelepka, Dobroka, Kamonya, Gataly, Cheb, Fuses-er, Banoc% Wa- sarbely, Nagy-Mibaly Oppidum, Tepolya, Petrocg, Warkond, Kis-Zalatska, Nagy-Ge^en, Werboc% Bethlen, ÍMSgtamer, Thussa Slavonica et Engarica lingua bis in locis concionantur Mi- nistri., TUjfalu, Paddies, Somogy, Krastpiocg, Spulttá, ImsP., Winna A.rx et Oppidum, Hanaj- na, Ijtckska, Zavatka, Kis-Gesen, Zobrancg, Komoroc^ Polyanka, Sáros-Remete, Ubris, Szenna, Sólymos, Rebrin, Reviere, Nagy-S^eretva, Kis-S^eretva, Palin. ,e'‘

Az 1560-as évtized során elfogynak vidékünkön azok a főurak, akik a protestantizmus egységét a lutheranizmus egyeduralmával kívánták biztosítani, s ezzel elhárul az akadálya annak, hogy a helvét irány elterjedjen. Zemplénben és Ungban egyedülálló módon, a magyar anyanyelvűteken kívül még a ruszin és szlovák nyelvű népesség körében is hódít a református reformáció.26 27 28 29 30 A tarcali (1562) és gönci (15649 zsinatok Kálvin János katekizmusát és Béza Tódor hitvallását ajánlják a lelkipásztoroknak és a híveknek, s a felsőmagyarországi esperesek 1568-ban Bézához írt levelét az ungi esperes is aláírja.2*1

Aló. század közepén egyházi tisztségviselők említése utal a kiépülő egyházszervezetre, az 1560-as éveket követően pedig a kifejezetten református intézményrendszerre. A reformáció századának utolsó negyedében pedig az egyházközségek első írásos említései a templommal - és esetleg iskolával - rendelkező, lelkipásztort tartó, érett gyülekezeti életre engednek következtetni.27

Abara: 1560, Bés: 1591, Butka: 1598, Csepely: 1584, Csicser: 1565, Deregnyo: 1598, Dobóruszka: 1564, Hegyi: 1598, lmreg: 1598, Iske: 1585, Kapos: 1566, Kele- csény: 1584, Kérész: 1590, Mátyóc: 1573, Mogyorós: 1586, Mokcsa: 1590, Ráska: 1585, Szelmenc: 1584., Szirénfalva: 1586, Vaján: 1565, Vajkóc: 1573.7

A végleges református egyházszervezet aló. század közepén ldalakul ugyan, de — a sajátos történeti fejlődésnek köszönhetően - itt nem szerveződik egyházkerület, mint a Dunántúlon, az Alföldön, Erdélyben, vagy akár Nyugat-Felvidéken, hanem az egyházmegyék nyernek nagyobb autonómiát, melyeknek vezetőit némelykor szuperintendensnek címezik az egyházkerületek püspökeihez hasonlóan. A Tiszáninneni

26 História ecclesiae reformatae in Hungária et Transylvania... Trajecti ad Rhenum, MDCCXXVII1. (1728.) 601-602.

27 Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története. I. Gödöllő, 2004. 79—80.

28 Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus... id. m. 112.

29 A 16. század végén a járandóságát fölvevő lelkipásztor aláírásával tanúsította, hogy mely gyülekezetekben végez szolgálatot. Ezeket az eklézsiákat lelkipásztort tartó egyházközségeknek tekintjük.

30 Zoványi Jenő: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. Bp. 1929. Szerk.: Zsinka Ferenc. Ung megye: 114—119. Zemplén megye: 120-141.

13