Református Keresztyén Egyház. Szerbia-Montenegro - Magyar Református Egyház Javainak Tára 7. (Debrecen, 2005)
Bácskai Egyházmegye - Bácsfeketehegy
Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház első püspökévé is őt választották. Feketics ekkor lett püspöki székhely. A gyülekezet lelkipásztora később Hodosy Imre volt, akit szintén megválasztottak a Jugoszláviai Református Egyház püspökének. Az egyházközség jelenlegi lelkipásztora és a délvidéki reformátusság püspöke Csete Szemesi István. A segédlelkész Harangozó László, a kántor Firic Noémi. A gyülekezet mai is püspöki székhely. Feketics szép parókiával rendelkezik, melyet az egyházközség a saját költségén építtetett 1981-ben. A toronyban négy harang hívogató hangja szól a hívek felé. A legnagyobb harang súlya 625 kg. E harangot a gyülekezet öntette 1922-ben a következő felirattal: „Ha valaki halja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz... Jövel Uram Jézus!” A második harang súlya 354 kg, a harangot Bútor László és neje: Németh Julianna öntette. A harmadik harang 1800-ban készült, súlya 3 mázsa. A harang Bútor János adománya. A negyedik harang 1922- ben készült Bútor István adományából ezzel a felírással: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg...” Az I. világháború ideje alatt elveszett az a harang, amelyet az ősök magukkal hoztak vagy a letelepülés ideje alatt vettek. A legnagyobb harang, amelynek súlya 9 mázsa és 30 font volt, szintén elveszett. Az egyházközségnek valamikor saját iskolája volt. Az iskolában 1805-től kezdve három tanító is működött. A gyülekezet maga tartotta fenn az iskolát, a tanítói állást és a tanítói lakást. Az iskolát és a tanítói lakást elvették, ma cipőgyár van a helyén. 1937-1946 között a Keresztyén Ifjúsági Egyesület csoportja (K.I.E) működött a településen. Az egyházközség pecsétrajza a Jelenések könyvének sarlóját (14:14-16) és élőfáját (22.2) ábrázolja, amely a halál és az élet jelképe. A 2002-es adatok szerint a gyülekezetben 2245 református él. Feketicsen található az Országos Egyház Központi Otthona, az épületet 1923- ban adományokból vásárolták. Ekkor árvaházként működött, falai között 1950-ig 314 árva talált otthonra és szeretetre. Az intézmény működését ekkor egy állami döntés szüntette meg. Az épület azonban nem maradt kihasználatlanul. Ide hozták a feloszlatott verbászi diakonisza-ház ingóságait, s egy időben lelkész és egyházi munkaképző szemináriumokat szerveztek benne. Napjainkban itt rendezik az egyház hivatalos gyűléseit, lelkészkonferenciáit, presbiter és női találkozóit is, továbbá itt tartják a gyermekek és az ifjúság számára szervezett nyári programokat. 21
