P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Óntálak és tányérok

Úgy véljük, hogy a XVI. századból származó tál a legkorábbi a Kárpátalján, Budának még a török elfoglalása előtti időszakából maradt fenn (1. sz. 1. kép).

XVII. századi tálak, tányérok

Kolozsvári tál

A ráti gyülekezet tányérja Kolozsvárról származik. Az egyenes, széles peremű, sima öblű tányér XVII. századi formát mutat. Ennek alapján a rajta látható városkapus városjegy és az IWK szőlőfürtös jegy, amely mint XVII—XVIII. századi szerepel, ebben az esetben bizonyosan XVII. századi edényen jelenik meg. Ennek a mesternek két kannáját is ismerjük Kárpátalján (2. sz.).

Besztercebányai tányér

Domború peremű a borsavai gyülekezet tányérja, amelynek hátoldalán egészen kis körben találjuk a pólyás városjegyet és a kancsós ALS betűs jegyet. A jegyet XVII. századinak tartották, ezt támasztja alá a tányér felirata, amelyben 1686 évszám szerepel (3. sz. 2. kép).

Eperjesi munkák

Paulus Lang tányérjai

A zápszonyi gyülekezet edénye vízszintes peremmel ellátott, széles, egyenes öblű tál, karimája íveléssel hajlik az öbölrészhez. Az edény formai szépségét emeli a peremén nagyon szabályosan elhelyezett felirat, amelybe a felirat vésője beleszerkesztette a jegyet, ahogyan azt az előbbi budai tálon láttuk, az előoldalán, a karimájába gondosan beütve.

Az igényes kivitelű tál felirata szerint eperjesi munka, amit a város jegye igazol, mellette a mester jegye, amely harangot ábrázol, két oldalán PL betű, amelyből kitűnik, hogy Paulus Lang ónműves és harangöntő munkája, akinek a kannák között is találkoztunk két edényével. A jelzés finom kivitele egyedülálló a kárpátaljai anyagban (4. sz. 3. kép).

Kassai XVII. századi tálak

Martin Wolfmüller tálja

A kassai tálak közül elsőként a macsolai kenyérosztó tányérral foglalkozunk. A széles karimájú, domború peremes tál a korai darabok közé tartozhat, hiszen pereme az öböl szélességének felét teszi ki. Két jegye az előbbiekkel szemben már a hátoldalára került, ez bizonyítja, hogy a XVII. század második felében készülhetett.

68