P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Óntálak és tányérok
ÓNTÁLAK ÉS TÁNYÉROK A következő ónedényfbrma, amelyet a református gyülekezetekben használtak, a tál és tányér. Elsősorban az úrvacsora osztás során volt fontos szerepük. Egyik részükre tették az Úr asztalán a kenyérdarabkákat, míg másokat a kenyérosztáshoz használtak. Emellett bizonyos, hogy olyan is akad közöttük, amelyeket kereszteléshez használtak. Szerepüket a XIX. század folyamán feltehetőn végig megőrizték. A kenyérosztó tányérok vizsgálata azt mutatja, hogy a gyülekezetek nagy része a XIX— XX. század fordulóján gyarapodott új kenyérosztótálként használt edényekkel. Ekkor háttérbe szorultak az óntálak, amelyeket napjainkban sok helyen perselyként használnak.115 Miután ebben a szerepben kevésbé fontosak, ez sok esetben pusztulásukat eredményezi. Amint a kannák elemzése során kitűnt, amikor, bár sok esetben csupán fel- tételezés szintjén, kísérletet tettünk a jelzeden edények készítési helyének meghatározására, ez ott is komoly nehézséget jelentett. A kannák formája azonban a hasonlóság ellenére lehetőséget adott bizonyos apró eltérések megfigyelésére, amelyek támpontot adtak a vélekedés számára. A tálak, tányérok készítési helyének meghatározása még nagyobb nehézségbe ütközik, ugyanis ez az edény sokkal kisebb formai lehetőségekkel rendelkezik. Ezért itt többnyire csak abban az esetben lehetünk biztosak egy-egy darab készítés helyét illetően, ha jeggyel ellátott. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a tányérok mindegyike jeggyel ellátott. Ez bizonyára abból ered, hogy ennél az edényformánál nagyon szigorúan vették a minőség ellenőrzését igazoló jelzést. Bemutatásuk a kannákhoz hasonlóan történik, időrendi sorrendben, amennyiben tudjuk, készítési hely szerint. XVI. századi budai tál A jeggyel ellátottak edények közül elsőként a bahasén gyülekezet kenyérosztó tányérját, egy budai tálat mutatunk be. A tál korai voltát támasztja alá a felhajtott perem és az öbölnek az a megoldása, amelynél a viszonylag keskeny karimát az öböl vízszintes részétől kettős vonal választja el, ilyen megoldást a XVI. század első feléből tartanak nyilván.116 Ekkor még a jegy bizonyos fokig díszítést is jelenthetett, feltehetően ezért látjuk az előlapon szabályosan a perem alá beütve a két jegyet, a jellegzetesen egymásba fonódó VM betűt, a város jegyét, a várfalat és vésett OH betűket. 115 Lásd erről P. Szalay Emőke 2001. 13-19. ti« Weiner Mihályné 1971. 1. kép., Holl Imre 1987. 321-322. 67
