P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Ónkelyhek

ÓNKELYHEK

A református gyülekezetekben, bár a zsinati határozatok nem írták elő úrasztali borospohárként az ezüst és arany edények használatát, mégis ritkán fordul elő ónkehely.

Kárpátalján két ónkehely került elő. A rafajnaujfalui gyülekezet kelyhe kis talpú, a szárán gyűrűs gömb a nódusz. Kuppája viszonylag alacsony, széles, aránya még a gótikus kelyhek kuppáira emlékeztet. A XIX. század elején az összeírásban azt jegyezték fel róla, hogy aranyfüsttel futtatott. Ez a feljegyzés felhívja a figyelmet arra, hogy feltehetően korai lehet a készítése110 (109. sz. 109. kép).

A tis^asalamoni gyülekezet kelyhe kör alakú, domború talpból emelkedik, rövid száron ül, kuppája nyújtott, enyhén kihajló oldallal. Ez a kehelyforma XVII. századi ötvöstárgyakról ismert, ezért úgy véljük, hogy feltehetően a XVII. század első felében készülhetett. Mivel jelzetlen, készítési helyére vonatkozóan még feltételezést sem tehetünk (110. sz. 110. kép).

Egy szerény poharat őriz a csapi gyülekezet. A kónuszosán bővülő edény szája gyűrűvel körülvett, jelzése nincs. Feltehetően a XIX. században készülhetett111 (111. sz. 111. kép).

110 Hasonló kelyhet Békés megyéből ismerünk. P. Szalay Emőke 1998. 398.

111 Egészen hasonló jellegtelen poharak a debreceni tímár céh emlékei között maradtak fenn. Készítési idejükre vonatkozóan csupán feltételezéseink voltak, mely szerint esetleg XVIII. századiak lehettek. P. Szalay Emőke 1982. 252.

65