P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Úrasztali boroskannák

Jegye az eddigi felvidéki edényeken szokásos fölön történő elhelyezéssel szemben a fedél belsejébe került. Ezt a megoldást anyagunkban az erdélyi, kolozsvári edényeken láttuk. Eperjes városjegye mellett CK betűvel ellátott jegy alapján ezen mester munkája82 (52. sz. 52. kép).

Az eperjesi kannák áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a XVII. században az eperjesi kannagyártók edényei jelentős számban kerültek a mai kárpátaljai gyülekezetekbe. A XVIII. század végén változás történt. A teljes ónedény- anyag felmérése azt mutatja, amint az a következőkben látható, hogy ebben a században a kassai ónművesek edényei jelentek meg. Az eperjesi mesterek közül egyedül CK mester fentebb ismertetett edényei jelentik az eperjesiek jelenlétét vidékünkön. Mivel tudjuk, hogy Eperjesen változadanul dolgoztak ónöntők, a további kutatás feladata annak kiderítése, mi okozta a változást.

82 Weiner Mihályné 1978. 41. 3. Toranova, Éva 1980. 166. 113. sz. jegy.

45