P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Az 1808-9-es összeírás ónedényekre vonatkozó adatainak összevetése a fennmaradt tárgyakkal

A tányért feltételezetten kassai készítésűnek tartjuk, amely lg) a XVII. százai kassai tányérok egy példája.

Jelzés nélkül.

Készült. Kassa? XVII. század

Átm.: 23,6 cm

1931.

KISGEJŐC

Egy ónkanna és két ón tányér 1696-ból.188

Fellelt tárgyak

Boroskanna (I. jegyzék 56. sz.)

Ón, karcolt, vésett díszítéssel.

Kis domború talpú, hengeres testű, tagolt domború fedelén tagolt fogó. Ujj- támasza becsavarodó leveles, végén gyöngysor. Díszítés: díszes keretben nőalak.

Jelzés a fülén.

Készült: Michal Witko Kassa, XVII. század Talp átm.: 13,7 cm száj átm.: 10,3 cm m: 32 cm

Kenyérosztó tányér (II. jegyzék 51. sz.)

Ón, díszítés nélkül.

Karéjos szélű, peremes karimájú, íveken hajló öbölrésszel.

Hátoldalán három beütött jelzés.

Készült: Jurámé Sebestyén Pest, XVIII. század vége Átm.: 22,5 cm

Haraszy Károly a XX. század 30-as éveiben még említ egy 1696-os évszámmal ellátott ónkannát, valamint egy nagyobb óntálat, amelyet 1717-ben adományoztak, sajnálatosan ezeket már nem találtuk. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a XX. százában is jelentős számban tűntek, tűnnek el edények.

188 Haraszy Károly 1931. 232-3.

121