Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

évében, 1635-43 között szerepel a városi és céhiratokban. így felvetjük személyét, mint esetleges készítőt.83 (I. 26., 39-40. kép)

Különleges a csetfalvi gyülekezet pohara. Formája ismert hengeres, enyhén kihajló szájjal. Díszítése különleges gazdagon tagolt, ujjas levelekből álló mustra, benne címerpajzsba helyezett MM 1623 évszámmal, míg az ajándékozási feliratban „...1648" szerepel. A talpán találjuk a beütött jelzést, NEM ovális keretbe foglalva, amit jelenleg feloldani nem tudunk.84 85 86 (I. 27., 41-44. kép)

A feketeardói poharat már a nagybányai ötvösségnél említettünk, itt csak utalunk rá (1. 28., 45-46. kép), minthogy formailag ide sorolható. Amint arról szóltunk, igényes lambrekinje szerénysége ellenére míves munkának mutatja.

Igen hasonló a beregsomi pohár, amelynek szájpereme alatt gazdagabb a vésett levéldíszítés. Ugyanakkor a lecsüngő liliomos orrú elem keretelése ügyetlen, kissé bizonytalan kezet mutat.83 (I. 29., 47-48. kép)

A kigyósi 1646-os évszámú poháron csupán feliratot láthatunk. A minden jellegzetesség nélküli egyszerű poharat kiinduló pont nélkül jelenleg sehova nem tudjuk sorolni. (I. 30., 49. kép)

Egyszerűsége ellenére igényes a borzsovai gyülekezet pohara, amelynek külön érdekessége, hogy a Borzsovai család több tagja szerepel feliratában, két férfi György és András és egy nő, Magda. Rajtuk kívül két idegen nevet találunk, akik feltehetően házastársaik lehettek. Bizonyára nem véletlen, hogy Magda neve alá vésték Oros András nevét. Rajta kívül a négy név finoman rajzolt babérleveles koszorúba foglalt. Szájpereme és talpa széle aranyozott. Jelzés nélküli, ezért készítési helyét nem tudjuk meghatározni,8b (I. 31., 50. kép)

Mivel egyedül áll anyagunkban, itt mutatjuk be a feketepataki gyülekezet gazdagon díszített, domborított poharát. A felfelé enyhén szélesedő poharat teljesen beborítja a trébelt szalagos, virágos díszítés, amely elterjedt volt a

XVII. században. Tar András Debrecenben is dolgozó ötvöslegény rajzai között is találunk hasonlót. Mivel jegy nincs rajta, készítési helyét illetően any- nyit állapíthatunk meg róla, hogy bizonyára jelentős ötvösközpontban készülhetett a XVII. század közepe táján. (I. 32., 51. kép)

83 Mihalik József 1900. 234.

84 Varjú család régi beregi nemesi család. Lehoczky Tivadar 1996.179.

85 KS monogrammal Kőszeghy Elemér ismer egy kassai ötvöst, Komáromi Sámuelt, aki a XVII. század második felében működött, azonban nem valószínű, hogy ő a pohár készítője, ugyanis ő Mihalik József szerint a neves jezsuitának, Sámuel Sámbárnak dolgozott, ezért feltehető, hogy jelentős munkákat készített, ez a pohár pedig igen szerény 1936. 291-292.

86 A Borzsovai család különböző tagjai a XV. századtól kezdve jelen vannak Bereg megye életében, a családnak nagyon sok tagja szerepel különféle tisztségekben. Egy Borzsovai György 1662-ben és 1664-ben is táblabíró.

Lehoczky Tivadar 1996.177-8.

33