Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak
enyhén szélesedő oldallal. Mind a talpat, mind a kuppát gazdag domborított díszítés borítja, amely gyümölcscsomókból, dús szirmú virágokból és levelekből áll. Bár készítési helyét nem ismerjük, a magas színvonalú mű a XVII. század közepén, második felében készülhetett. (1.12., 19. kép) Kecses arányú a tiszabökényi gyülekezet úrasztali boroskelyhe. Lapos tagolt talpból emelkedik a karcsú szár, rajta tárcsa és körte alakú nódusz. A kerek aljú tulipánkehely kúppá kuppakosárban ül. A talpon szalagminta, a nóduszon szalag és virágminta, a kuppakosár angyalfejes és virágdíszes. Az ajándékozók itt is beregi nemes családok tagjai.78 (1.13., 20. kép) A XVII. század végén készült kehely származási helyére semmi sem utal. Felvetjük esetleges kolozsvári készítését. Kókuszdióserlegek A reneszánszban, de különösen a manierizmusban a ritkaságok iránti figyelem jeleként jelent meg a különleges anyagok alkalmazása az ötvösművészetben. Ennek egyik megnyilvánulása volt, amikor különleges tengeri kagylókat, csigákat láttak el nemesfém foglalttal. Ide sorolhatók a kókuszserlegek is, amelyek esetében az egzotikus gyümölcs jelentette a raritást. A debreceni ötvösmunkák között már bemutattunk egy kókuszdió serleget, ezért itt csak utalunk rá. (1.14., 21-22. kép) Egy újabb kókuszserleget a tiszakeresztúri gyülekezet őriz. Talpa kettős tagolású, domború részből és két gyűrű közé foglalt hólyagsorból áll. Nódusza váza alakú, S alakú tagokkal kapcsolódik a kúppá alján lévő tárcsához. A kókuszdió foglalata alul és felül akantuszlevélsor, függőleges pántokkal, szája függőleges. A talpon levelek, kagylók, gyümölcsök, a gyűrűkön puttók, antik nőalakok, a hólyagsoron puttófejek, a nóduszon szalagos női fejek, az oszlopszerű fülkében Heraklész a bunkójával. Az ajándékozási évszám jóval későbbi a kehely készítési idejénél, amely feltehetően a XVII. század elején készült. (1.15., 23-24. kép) Mivel jegy nélküli és a finomság megállapításának nyomát mutató zeg-zug vonal sem látható sehol rajta, ezért úgy véljük hogy lehet magyar munka is. Ikerpoharak A XVI. században Németföldön alakult ki a kettőspohár, ikerpohár forma, amely a pohárszékek kedvelt edénye volt. A macsolai gyülekezet ikerserlegének talpa kettős tagolású, domború és hólyagsoros, felül gyűrűvel. A nódusz váza alakú, S alakú tagokkal kapcsolódik a felső tárcsához. A kúppá kettős, vésett és domború hólyagsoros, szája gyűrű felett függőleges. Díszítése a hólyagokban szerény vésés, a nódus/S A Szuhay családról már előbb is történt említés, a Bánkiak ugyancsak régi nemesi família. 30
