Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
v. Küllős Imre: A kárpátaljai reformátusok történelmi harangjai
Az erdélyi vándor harangöntők jelzetlen munkái: 9 db. Csonkapapi 1773, Mezőgecse 1777 (Lehoczky szerint Rettegi Fogarassy Lőrinc öntötte61), Tivadarfalva 1784, Halábor 1784, Harangláb 1792, Tiszaágtelek (nagyobb) 1792, Tiszaágtelek (kisebb) 1792, Tiszabökény 1795, Beregújfalu 1805, Péterfalva 1807 Az erdélyi vándor harangöntők jelzett munkái: 3 db. Rettegi Lázár György: 2 db. (Badaló 1772, Mezővári 1784) Rettegi Lázár Áron: 1 db. (Gödényháza 1802) Egyéb mesterek munkái: 3 db. Josephus Fischer: 1 db. (Munkács 1783) Bán Miklós: 2 db. (Zápszony 1794, Nagygejőc 1802) * * A bemutatott harangok darabszáma statisztikai következtetések levonásához nem elegendő. Az ilyen jellegű feldolgozás igényelné az eltűnt, megsemmisült harangok számbavételét is. Ez azonban a jelen tanulmánynak kereteit meghaladná, így csak néhány következtetés levonására van módom; Ezek a harangok - 3 db. kivételével - kisharangok, a gyülekezetek az évszázadok során újabb, nagyobb harangokat is beszereztek. Ennek a ténynek a magyarázata az lehet, hogy a történelmi időkben a református gyülekezetek kisebb harangokat használtak és sok helyen csupán egyetlen harangjuk volt. A kisharangok megmaradását az is elősegítette, hogy a háborús rekvirálá- sok során a nagyobb harangokat szívesebben vitték el, míg a kevesebb nyersanyagot tartalmazó kisméretű harangokat könnyebb volt megőrizni. Említést érdemel még az a tény, hogy a terület nagyvárosaiban - Ungváron, Beregszászon, Nagyszőllősön - nem találtunk történelmi harangokat. Ennek okát valószínűleg abban kereshetjük, hogy az említett városok katolikus, görögkatolikus központok annak következtében, hogy birtokosaik - az egykori patrónu- sok - már korán rekatolizáltak. Ennek folytán a reformátusság sem bírhatta támogatásukat és így nem őrizhették meg régi harangjaikat sem. A megmaradt harangállomány készítők szerinti megoszlását vizsgálva szembeszökő, hogy a Türelmi Rendeletet (1781) megelőző és azt követő évtizedekben ez a terület is az erdélyi vándor harangöntők termékeinek vásárlója volt. Rajtuk kívül - a teljes vizsgált időszak alatt - csak egy helybeli (Bán Miklós 2 harang) és két német harangöntő mester (G. Wierd és J. Fischer 1-1 harang) nevével találkozunk. A területet ellátó vándor harangöntők valóságos 61 LEHOCZKY 1996. 514. 294
