Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

ezek a díszítőelemek. Ezek az ornamensek a későbbiekben egészen a század 70-80-as éveiig újra és újra feltűnnek a debreceni mesterek munkáin, bizonyítva, hogy változatlanul kedveltek voltak.64

A beregszászi egyház másik jelentős edénye egy ún. kókuszdió serleg. A XVII. században kedvelt volt a különféle ritka anyagok felhasználása az ötvösművészetben. Ilyen az elefántcsont, a kagyló, a kókuszdió, amelyeket nemesfém foglalattal láttak el. A beregszászi egyház pohara domború talpú koronggal díszített, szárán váza alakú nódusszal ellátott, amely öntött tagokkal kapcsolódik a kókuszdiót befoglaló, homorú talpból és három pántból álló kerethez. Szája függőleges, ráilleszkedő fedéllel. A talpon akantusz- levélsor, a korongon maszkos díszítmény. A nóduszon nyújtott domború cseppek, a foglalat tojás és liliomdíszű, a pántokon festett szalagdísz. Felül az alsó rész díszítménye ismétlődik. A felálló szájperemen vésett reneszánsz díszleveles virágos mustra látható. (1.14., 21-22. kép.) Talpán vésett HG.

A kókuszserleg formát eddig nem ismertük a debreceni ötvösök fennmaradt emlékanyagában, bár tudjuk, hogy valószínűleg itt is készítettek ilyen edényt. Erre esetleg bizonyítéknak tekinthetjük a Kistemplom 1762-es egyházlátogatási jegyzőkönyvének adatát, amelyben több talpas aranyozott ezüstbe foglalt szerecsendió pohárról olvashattunk, amelyek 1610 és 1630-as évszámot viseltek.65

A debreceni ötvösök között egy olyan mester ismert, akinek HG a névbetűje, Hősek Gáspár. Maga a családnév Debrecenben már a legkorábbi 1547- es magisztrátusi jegyzőkönyvben is szerepel, a század végéig több Hősek nevűvel találkozhatunk.66 Erről a mesterről kevés adattal rendelkezünk. Az ötvös céh 1598-as céhlevelében a privilégiumot kérő mesterek között olvashatjuk a nevét. Munkásságáról többet nem tudunk, viszont az előbbi poharakat szintén a XVII. század elején készítették, ezért feltételezhető, hogy ez a tárgy is ekkor készült, így valóban kapcsolhatjuk Hősek Gáspárhoz.

Ez a serleg tehát két szempontból jelentős. Egyrészt egy újabb debreceni edényformát képvisel, amiről eddig csak a levéltári forrásokból tudtunk, másrészt egy eddig tárggyal nem rendelkező mester került át a munkával rendelkezők közé.

Még egy edény mutatja a debreceni ötvösség jelenlétét ezen a területen, a beregsomi gyülekezet kelyhe. Sima peremes, tagolt talpának felső része erőteljesen domborodik. A száron nyújtott öntött elemek alkotják a nóduszt, Sima tuli64 Ezzel a díszítménnyel ellátott a nagykállói egyház pohara, lásd Bobrovszky Ida 1980. 87., majd Takács Béla 1988. 25. és a bodrogkeresztúri egyház két poharát, P. Szalay Emőke 1992.111-116.

65 Bobrovszky Ida 1980. 84., Zoltai Lajos szintén ír kókuszserlegről, 1937. 44.

66 Lásd Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1547-1588. évi köteteit, amelyekben végig megtalálható a Hősek családnév, két tagja Hősek Péter 1547,1548, majd Hősek János 1552 és 1572 között.

26