Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak
vélte, hogy mivel a két város - Szatmár és Németi - csak a XVIII. század elején egyesült, eredetileg két céh létezett.31 Feltételezését arra alapozta, hogy a már említett adatban, a kassai céh ládájában fennmaradt 1625-ös konfederációs oklevélben külön említik a szatmári és németi ötvösmestereket. Vélekedését alátámasztja az, hogy az egyezséglevélen két pecsét szerepel. Az egyik felirata a már említett „Hoc est sigillum". A pecsét egy aranyművest ábrázol, aki serleget készít az üllőjén,'2 míg a másik pecsét felirata „SZATMÁRI EÖTWES MESTEREK CEE PECETI". Ez kerek mezőben reneszánsz pajzsban fedeles serleget ábrázol, amelynek talpa hatkaréjos, nódusza gerezdéit gomb, kuppáján lándzsalevél alakú kuppakosár, a kúppá sima vonalú. Fedele ugyancsak sima, gömbölyded, háromágú liliomos fogóval. Két oldalán kinyújtott nyelvű oroszlánok tartják a kupát és a fedelet. Hátuk mögött 15-90 évszám.33 Másik adatunk, hogy 1625-ben az említett iratban „Zakmári Etvös Céh pecseti 1625" szerepel.34 35 Mindezekből az tűnik ki, hogy itt a XVI. század folyamán két céhvei kell számolnunk. Ezt a feltételezést támasztja alá Balogh Béla és Oszlóczky Kálmán tanulmánya a nagybányai ötvösségről, amelyben az alábbi adatokat közlik, amely szerint a szatmári ötvösségről 1534-ből, a németi ötvös céhről 1547-ből maradtak fenn az első említések, bár ők ennél korábbra teszik a céhek alakulását.33 Ennek ellenére sajnos a XVI. századból nem rendelkezünk közvetlen levéltári adatokkal egyik céhre vonatkozóan sem. Éppen ezért nagy jelentőségű, hogy a szatmári és németi ötvösség vonatkozásában a már említett két adat - 1534 a szatmári céh és 1547 a németi céh említése - meglétükre utal.36 Sajnálatos az a tény, hogy jelenleg a XVI. század második feléből egyetlen adatot ismerünk, ez is elsősorban az analógiák alapján utal az ötvösség itteni jelenlétére. Ez a közvetett adat, amely szerint a szatmári szűcsök 1564-ben kiadott kiváltságlevelét több mint egy századdal később 1657-ben kölcsönkérik a munkácsi szűcsök. Ennek oka, hogy II. Rákóczi György szerencsétlen kimenetelű lengyelországi hadjárata után az ellenség felgyújtotta Munkácsot. A tűzvészben elégett a céh iratanyaga, ezért kérték kölcsön a szatmári szűcsök privilégiumát. A többszörösen átirt oklevél eredeti aláírója „Én ki vagyok Szatmári főbíró Eötvös Balázs 1564 ápr. 10." Vezetékneve alapján a feltételezések szerint 31 Kőszeghy Elemér 1936. 340. 32 Mihalik József 1893.188. 33 Mihalik József 1893. 189. 34 Ballaghy Aladár 1883-84. 238. 35 Balogh Béla - Oszóczky Kálmán 1979.122. 36 Balogh Béla - Oszóczky Kálmán 1978. 122 19
