Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

De ha volt valamilyen különlegességük, azt minden alkalommal megjegyezték. így pl. ha csipkével voltak összeadva vagy körbeszegve, vagy ha feliratosak voltak közölték a feliratát, de ha ismert volt az ajándékozó neve, azt is közölték. A források több esetben kitértek a terítő vagy abrosz minőségére és díszítésére is. A balazséri egyháznak két abrosza volt „Egy sáhos gyolts nagy Abrosz Hé Mária atta az Ekklésiának. Egy tsillagos fejtős vékony vászon nagy abrosz nem tudatik ki atta."

Asztélyban volt „egy sáhos nagy Abrosz, insckriptió nélkül, régi és már foltos is. Egy vászon Abrosz a szélire tizenegy rósa forma kivarrás látszik." Makkosjánosiban „egy egész asztalt bé érő Vörös fejtős Abrosz, egy szintén olly nagyságú Sáhos abrosz." volt. Dercenben „Négy sáhos és két gyolts Abroszok, tsipkével is fel ékesítve." A nagybégányi egyház mindkét abrosza feliratos volt: „Van két sáhos Abrosz, az egyiken van ilyen írás: Pap László, Pataki Klára 1775. 26 Aug. Van más gyolts Abrosz: az inscriptió Görgey Imre, Tóinai Sofia."

Badalón három nagyméretű abrosz volt: „Egy sáhos abrosz, melyre ez a név van írva: Tardi Sára. Egy más Sáhos kotzkás Abrosz semmi név ránts rajta. Egy sima Gyolts abrosz ezen két betű rajta: B E."

A gúti leltárból azt is megtudhattuk, hogy az Úr asztalának a megtérítésekor nem vették le a vastag térítőt, hanem azt is leterítették a fehér abrosszal: „Vagyon egy tiszta fejér gyólts Abrosz, amelyel az Úr Asztala a Szent Vacsora kiszolgáltatása alkalmatosságával bé takartatik feljül a régi tarka szőnyegen."

Mivel ezek az anyagok évszázadokon keresztül szinte semmit nem változtak, és jórészük többnyire díszítés és felirat nélküli volt; és ha elhasználódtak ugyanolyannal pótolták, nehéz megállapítani a korukat.41 Teljesen biztosak csak azoknak a korában lehetünk, amelyek évszámosak. Az 1808-as leltár mindössze 4 évszámos darabot sorolt fel, abból hármat épségben meg is találtunk.

Az egyik ilyen abroszt Bemében őrzik. Kovászáról került át az egyház megszűnésekor a szomszéd egyházközséghez. Az 1808-as leltár nyújtott segítséget az évszám pontos meghatározásához, ugyanis a felirat még teljesen olvasható volt, de az évszám már megkopott. A tiszta pamutból szőtt „lengyel damaszt" abroszt 1661-ben SULIOK FERENCNÉ ajándékozta a kovászói egyháznak.

A másik évszámos, damasztabroszt, melynek a két végén közepes hosz- szúságú rojt van, 1766-ban „ TISZTELETES SZÉTSI ISTVÁN URAM" ajándékozta a borsvai templom úrasztalára.42

41 Az 1808-9-es leltár Rafajnaújfaluból két évszám nélküli, feltehetően XVIII. századi abroszt közöl, amelyek bár meglehetősen elhasznált állapotban ma is megvannak az úrasztali térítők között. Verbőc úrasztali térítői között is van egy, a leltár által is említett, damaszt abrosz, amelynek a két végét felvidéki vertcsipke szegélyezi. A hetyeni egyháznak egy fél, egészen kifakult fekete nyomtatott mintás, csipkés szélű abrosza maradt meg.

42 A kovászói egyháztól a benei egyházhoz került XVII. századi abrosz mellett a benei egyháznak is megmaradt két XVIII. századi abrosza, egy pamutosvászon damaszt, varrtcsipkés, egy körben szabad rojtos damasztszövéses pamut takácsmunka.

184