Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
A terítő közepén nyomtatott nagybetűvel olvasható: „HE B: XI. 9. E KESZKENŐT ISTENES INDULATTAL VISELTÜNK MÉG ÉLETÉBEN KEDVESKEDNI AKARVÁN ISTENNEK, NEMES MOPE SAMUEL A TO HITVESIVEL CSENGERI EVAVAL, HAGYAK EZ ISTEN HAZABAN ISTEN DICSŐSÉGÉRE MELYET KEDVET EN ISTEN ANNO 1751 ÁPRILIS." Egyéb, ritkábban előforduló virágminták Az összeírás során két ibolyás virágcsokros térítőt is találtunk. Az egyiket Fertősalmáson, a másikat Munkácson. A fertősalmási ezüst-, a munkácsi aranyskó- fiummal, ferde laposöltéssel és osztott laposöltéssel hímzett. A munkácsi terítő széleit körben 12 egészen kicsi, 8 x 7,5 cm-es csokrocska díszíti (22. sz. rajz.). A bokros minták közé sorolhatók a bilkei és beregvégardói egyházak térítőinek mustrái. A bilkei terítő sarkait legyezőszerűen összeállított rozmaringcsokor (15. sz. kép) a beregvégardóit apró rózsaszín virágokból megformált ernyős virágbokor díszíti. Húsz egy irányba néző gyöngyvirág csokrocska díszíti körben a técsdi egyház egyik kisméretű, vászon térítőjének szélét, amelyet széles, arany vertcsipke szegélyez. A terítő közepén rozmaringleveles koszorúban olvasható a terítő ajándékozójának a neve és az ajándékozás évszáma: „AZ ÚR ISTENNEK DICSŐSÉGÉRE A TECSI Sz. ECCLÉSIÁHOZ AJANLYA GYULÁÉI MARIA AZ NAGY ÚRNAK AL AZ ATOS SZOLGALÓJA: 1719. ESZTENDŐBEN." (23. sz. rajz). Tölgylevél motívum Szélein tíz-tíz sűrűn egymás mellé állított és egy irányba néző tölgylevélből álló mintasor, a sarkokban a középpont felé elnyújtott tulipán díszíti a técsői egyház másik, széles aranycsipkével szegélyezett kisméretű térítőjét (24. sz. rajz). A terítő közepén párhuzamos körök által alkotott térben hosszú felírat olvasható. A 42. zsoltár első versszakának szövege, a végén az adományozó nevével és az adományozás évszámával: „AZ ISTEN DITSŐSÉGÉRE ADTA LÉVAI ERZSÉBET ANNO 1772." A török hímzéseknek kedvelt motívumai voltak a nagy, fogazott szélű levelek. Ilyen fogazott szélű levél veszi közre, mint egy holdsarló a feketepataki 1769- es kis selyemtaft terítő gránátalmáját (16 sz. kép). Más területek anyagában is jelentkezik ez a mintaszerkezet. Hasonló, de két sarlós levél veszi közre a nagykőrösi egyház egyik térítőjét.24 Hasonlót közöl Palotay Gertrúd Maros megyéből Sárpatakról.25 A feketepataki terítő mintái a sarkokban helyezkednek el. Közepén köriratban a terítő ajándékozóinak neve olvasható: 24 Uő. 64. o. (40. kép) 25 Palotay Gertrúd: A magyar református templomok úrasztali térítői. Magyar református templomok I. köt. Szerk.: Kovács J. István. ATHENEUM Nyomda Budapest, 1942. 302. o. 30. kép. 277
